Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
meg. A viasztaréj képezte a vizsgált terület orális és kraniális határát, mert magassága kb. megfelelt az alsó műőrlők rágófelszínének a fogatlan gerincéihez viszonyított vertikális helyzetének. Az így elkészített egyéni kanalak jobb és bal oldalára — a buccinatortasaknak megfelelő területre — lenyomatpasztát (Momax) helyeztünk. Az egyik kanállal a szájnyitásnak, a másikkal a centrális okklúziónak megfelelő helyzetben lemintáztuk a buccinatortasakot. Az alkalmazott lenyomatpaszta a buccinatortasakot kitöltötte, s mivel ellenállása híg állapotban elhanyagolható, a buccát elnyomni, kiboltosítani nem tudta, ezért megkeményedéskor a valósághoz hűen rögzítette a buccinatortasak konfigurációját (3, 4. ábra). Az így nyert mintákat a buccinatortasak frontális határának megfelelően levágtuk az egyéni kanalakról. Ezeket a laboratórium beágyazta, s elkészítette a buccinatortasakok akrilát másolatát. A szájnyitáskor készített minták másolatát rózsaszín, a centrális okklúziónak megfelelő helyzetben készített minták másolatát sárga akrilátból készítették el. A buccinatortasakok akrilát másolatait a gerincélvonalra merőlegesen a tuberculum alveolare mandibulae meziális szélétől kb. 1,5 mm-re átmetszettük. Azért választottuk ezt a metszési határt, mert a vizsgálatok tervezésekor a próbalenyomatok alapján a buccinatortasak e területe mutatta a legjelentősebb alak- és helyzetváltozást. A simára polírozott tasakmetszetek bélyegzőpárna-festékkel készített lenyomatainak felszínét planiméterrel lemértük. Ezután először az azonos mandibula pozícióban (nyitott száj, centrális okklúzió) a kétoldalon mért buccinatortasak — keresztmetszetek pozitív különbségét képeztük, majd az azonos oldalon, nyitott szájban és centrális okklúzióban mért keresztmetszet felszínek pozitív különbségét képeztük, s meghatároztuk az átlag- és szórásértékeket. Eredmények A szájnyitáskor és centrális okklúzióban készített buccinatortasak-keresztmetszetfelszínek abszolút értékei közötti különbségek átlagát oldal- és mandibula helyzet szerint vizsgálva (1. táblázat) megállapíthattuk, hogy a buccinatortasak a fogatlan száj olyan jellemző klinika anatómiai képlete, melynek I. táblázat A vizsgált paraméterek X (mm2) s 11 nyitott száj (jobb)-(bal) 12,08 10,3 25 A centrális okklúzió (jobb)-(bal) 11,56 12,0 25 bal oldal (nyitott száj)-(centrális okklúzió) 17,32 10,3 25 В jobb oldal (nyitott száj (-(centrális okklúzió) 18,32 19,0 25 A: Az azonos mandibula pozíciókban (nyitott száj, centrális okklúzió) a kétoldalon mért buccinatortasak-keresztmetszetfelszínek pozitív különbségének átlaga és szórása B: Az azonos oldalon nyitott szájban és centrális okklúzióban mért keresztmetszetfelszínek pozitív különbségének átlaga és szórása 271
