Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
alakja, kiterjedése egyénenként és oldalanként eltérő, s melynek alakváltozását a laterális falát alkotó izmok helyzete, helyzetváltozása, a mandibula mozgása, a száj nyitása és zárása jelentősen — oldalanként eltérően — befolyásolja (ezt mutatják a nagy szórások is, melyek szinte elfedik az átlagértékeket). Az individuális különbséget a vizsgált személyek neme és életkora kimutathatóan nem befolyásolta. A minták tanulmányozása alapján pontosíthattuk a buccinatortasak klinikai megfigyelések alapján ismert és leírt határait. E csont-izomhasadék alapja megtartott gerinc esetén a vesztibuláris áthajlás. Lapos vagy negatív gerinc esetén, amikor a gerinc vesztibuláris lejtője az orális áthajlással kb. egy szintbe kerül, alapjának tekintjük a fogatlan gerinc okkluzális felszínének a gerincélvonalig terjedő részét. A processus alveolaris bázisáig vagy az alá sorvadt gerinc esetén a buccinatortasak alapját a recessus mandibulae accessorius alkotja. Medialis (orális) határa megtartott gerinc esetén a fogatlan gerinc vesztibuláris lejtője. Lapos vagy negatív gerinc esetén, amikor már a vesztibulum nem elhatárolt területe a szájüregnek — tehát egybeolvad a cavum oris proriummal — orális határa megszűnik. Ekkor határának a gerincélvonalat tekintjük, amely negatív gerinc esetén csak virtuális határ. Dorzális határa a tuberculum alveolare mandibulae, illetőleg a tuberculum-masseter hasadék meziális széle. Laterális határa az orcái nyálkahártya (tunica mucosae oris), amelynek izomalapját — hátulról előre haladva — am. masseter elülső széle, a m. buccinator és a m. depresszor anguli oris hátsó rostjai képezik. A buccinatortasak a második premoláris helyénél előbbre csak ritka esetben terjed. E területen fokozatosan vagy átmenet nélkül keskeny réssé válik, majd megszűnik azáltal, hogy a bucca nyálkahártyája a fogatlan gerinccel érintkezik. Protézist viselőknél e területen a bucca úgyszólván minden esetben érintkezik a műínnyel, illetőleg a fogak vesztibuláris felszínével, a m. depressor adguli oris hátsó rostjainak megfelelően. Ezt a beszűkülést tekintjük a buccinatortasak frontális határának. E területen van az esetek többségében a frenulum buccale is, amely azonban sorvadt, negatív gerinc esetén alig észrevehető, jelentéktelen képletté válik, majd bizonyos idő után eltűnik (nincs vesztibulum, nincs mit áthidalni), ezért csak jelenlétekor tekinthető a buccinatortasak frontális határának. Megbeszélés A mindennapi gyakorlatban — talán éppen az izomtámaszokkal szerzett kedvezőtlen tapasztalatok miatt — nem veszik figyelembe a bucca, a buccinatortasak stabilitását befolyásoló hatását. A laboratórium által kialakított sablonos, a processus alveolaris alakját is csak megközelítően utánzó műíny elfogadása azonban nemcsak a lemondást jelenti a bucca stabilitást elősegítő hatásának felhasználásáról, hanem annak figyelmen kívül hagyását is, hogy a sablonos műínyforma — pl. lebenyezett bucca esetében egyik gyakori oka lehet — a protézis szájnyitáskor bekövetkező elmozdulásának. Vizsgálataink eredményei azon szerzők álláspontját igazolják, akik szerint a teljes alsó protézisek buccinatortasakkal határos a buccával érintkező polírozott felszínét — miként a funkciós szélt — individuálisan, funkcionálisan kell kialakítani, mert ezáltal nemcsak a külső ventilhatást javíthatjuk, hanem helyet biztosíthatunk a bucca alakváltozása, a gyakran előforduló és szájnyitáskor megfeszülő buccalebenyek számára. IRODALOM: 1. Bieg, H.: Erfahrungen mit freisohwebenden Stabilisierungskörpern bei unteren Totalprothesen. Dtsoh. Zahnärztbl. 8, 395, 1964. — 2. Brill, N., Tryde, в., Cantor, R.: The dynamic nature of thz lower denture space. J. Prosth. Dent. 15, 401, 272
