Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

tikai tárgyú közleményt a Fogorvosi Szemlében: „Fogak veleszületett nagy­fokú hiányossága” címen. A fejlődési rendellenességekkel foglalkozó közle­mények a hazai szakirodalomban nagyobb számban csak az ötvenes évek kö­zepétől kezdve jelentek meg, de multiplex fejlődési rendellenességekkel ezek közül alig néhány foglalkozott. 40 év óta gyűjtöm — ugyancsak 75 évre visszamenően — a sztomatológiai öröklött, teratogen és ismeretlen eredetű normális, illetőleg kóros jellegekkel (bélyegek) foglalkozó szakirodalmat a Magyarországon fellelhető hazai és külföldi folyóiratokból, könyvekből. így sikerült több mint másfélezer európai és közel 300 Európán kívüli közleményt összegyűjteni. Ezeket felhasználva igyekeztem rendszerbe foglalni a vonatkozó ismereteket. Közülük e közlemény­ben csupán az egymáshoz tartozó és egyszerre megjelenő rendellenesség­együttesek egyik csoportjával: a chromosoma rendellenességekkel kapcsolatos szindrómákkal foglalkozom és az irodalmi összeállításban csak a fontosabbakat sorolom fel. Azokat az egymáshoz tartozó és egyszerre megjelenő szisztémás elváltozá­sokat, multiplex fejlődési rendellenességeket (malformatiókat), amelyek több szervre, ill. szervrendszerre lokalizálódnak és közös kórokra vagy okokra (monogen vagy monofactorialis, polygen vagy multifactorialis, teratogen, ismeretlen) vezetketők vissza: szindrómának nevezik, s általában leírójuk neve szerint jelölik. Az általános orvosi szakirodalomban ismert igen számos — több mint ezer — szindróma közül a legtöbb a tünetegyüttesekkel foglalkozik. Ezzel szemben a fogászati vonatkozásúak legnagyobb része — mintegy fél­­száz — inkább a malformatio-együttesekkel. A kóros fejlődésben igen jelentős genetikai tényező a genetikai információs rendszer átmenet nélküli, hirtelen, ugrásszerű megváltozása: a mutáció, amikor a gén az egyik stabil állapotból egy másikba megy át. Ennek egyik fajtája a chromosomák szerkezeti (alaki), egy másik azok számbeli rendelle­nessége, de nem ritka a plasmonmutatio sem [18, 2, 29, 20, 3, 28, 24, 14, 8]. A szerkezeti (alaki) chromosoma mutációk (strukturális chromasoma aberra­tio) egyik fajtája a mosaicismus, amikor a szomatikus sejtekben, a petesejtben vagy a spermiumképződés során bizonyos részek leszakadnak, elcserélődnek és így többféle chromosoma-szerelvény (garnitúra) van ugyanabban a sejtben, ill. szervezetben. Egy másik szerkezeti mutáció a translocatio, amikor az X chromosoma rövid karja — amely a nemet meghatározó tényezőket tar­talmazza — egy másik chromosomába helyeződik át. A számbeli chromosoma mutációk (numerikus chromosoma aberratio) egyik csoportjában az egy chromosoma töblettel rendelkezőket trisomiának, míg egy chromosoma hiányát monosomiának nevezik. A plasmonmutatio az extrachromosomális öröklődés alapja. Ez a DNS-t tartalmazó cytoplasma organellumok: a mitochondriumok, plastisok és a cytocentrum változásának következménye. A tapasztalás szerint a multiplex fejlődési rendellenességek ismertetésekor a fogorvos-szerzők elsősorban a sztomatológiai jellegeket emelik ki, és a gyermek-bel-ideg-elmegyógyászatiakat stb. csupán érintik és fordítva. Ennél­fogva általában nem tájékoztatnak egyformán a fogászati és a többi jellegekről. Kívánatos tehát — a pontosabb diagnózis felállítása érdekében is — hogy az egyes szindrómák ismertetésekor minden jelleg egységesen — függetlenül sztomatológiai vagy gyermek-bel-ideg-elmegyógyászati stb. jelentőségétől — felsoroltassék. Megjegyzendő, hogy a chromosoma aberratio okozta sztomatológiai multi­plex fejlődési rendellenességek enyhe esetben eléggé jellegtelenek lehetnek, s a 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom