Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
tása szerint a módszer indikációs területét beszűkíti az, hogy a megfelelő vonzóerőt kifejtő mágnes méretei túlzottan nagyok a klinikai koronák átlagos nagyságához viszonyítva, valamint, hogy több mágnes ogy fogívben történő alkalmazása esetén a paralelométer használata nélkülözhetetlen, ily módon a metodika időigényessé, költségessé válik. 1966-ban Szüle [29] foglalta össze a mágnes eddigi alkalmazásának hazai és külföldi irodalmát. A fogászati implantológia területén is szerepet kapott a mágnes. Az amerikai Behrmann [1. 2, 3] 1950-ben ALNICO, majd 1952-ben PtCo beültetésével kezdett foglalkozni és ugyanezt a mágnest helyezte el a fogsor alaplemezében is. Aprotetikai célból végzett kísórletsorozat tapasztalatairól, valamint az implantációs technikáról 1960-ban, 1961- ben, 1964-ben számolt be. Az utóbbi ötvözettel jó eredményeket ért el az előbbiekhez képest nagyobb vonzóerő következtében. Megfigyelése szerint a beültetés után nyolc hónappal a csontállomány és a lágyrészek gyógyultak és a hét—tíz éves kontroll során sem észlelt csontreszorbciót, a periosteum is épnek bizonyult. Senecky [28] 1963-ban mágnesezhető ötvözetből készített subperiostealis rács-implantátumot, s felette a lágyrészeket zárta. A mágnest a fogsor alaplemezébe építette be. A mágneseket a maxillo-faciális protetikában is felhasználták. 1956-ban Nadeau [22], 1963-ban Robinson [25] ismertetett ilyen rögzítésű rehabilitációs pótlásokat. 1971-ben Javid [14] arcprotézis készítéséről számolt be, amelyben korong alakú mágnes segítségével rögzítette az extraorális részt a teljes fogsorhoz. Connor és Svare [6] 1977- ben már Proplast bevonatú SmCos mágnesek beültetésével végzett kutyakísérleteket. Jó technikai kivitelezés mellett az anyagot implantáció céljára megfelelőnek találta. A fogászati gyakorlatban egyre inkább tért hódító orverdenture rögzítéséhez is sokan alkalmaztak SmCo5 mágnest, vagy ennek mágnesezhető öntőfémmel kombinált változatát. Egyes esetekben a gyökérbe helyezett mágnest fedetlenül hagyták, máskor sapkával borították. Ilyen megoldásokat közöltek 1979 és 1980-ban Yoshida, Sasaki Sumitomo, Tsutsui, Kinouchi [32], Qillings [11, 12] és Mokhadam [20]. A szerzők többéves megfigyelésük alapján e rögzítési módszert jónak találták nagy stabilitása, kedvező esztétikai és pszichés hatása miatt. A fentiekben idézett japán kutató team [27], valamint Gillings [10] kivehető hidat is készített mágnes és lágymágnes segítségével. A lágymágnes fémötvözet, amely Pd—Со—Ni—Si-ből állt, pontos összetételét nem közölték. Az ortodonciában Kawata és mtsai [15, 16] 1977 és 80 között több közleményben ismertették mágneses vonzóerőn alapuló fogszabályozó módszereiket. 50 és 200 g közötti erőt értek el, mellyel diasthemákat zártak, egyes fogak helyzeti rendellenességeit korrigálták és a metodikát alkalmasnak találták a fogak testes elmozdítására is. Az SmCo5 mágnes klinikai alkalmazhatóságát alátámasztják azok a vizsgálatok, amelyek Driller [7] 1973-ban, Tsutsui és mtsai [17, 30] 1979-ben, valamint Cerny [5] 1980-ban végeztek el. A kutatások kiterjedtek a mágnes korrózióállóságára mesterséges nyálban, toxicitására szövetkultúrákban. Állatkísérleteket végeztek patkányokon és kutyákon. Implantálták a mágnest, majd véranalízist, agy, bőr, csont, testis, submandibularis mirigy és a peritoneum szövettani vizsgálatát végezték el. Mivel a laboratóriumi eredmények károsító hatást nem mutattak, a szerzők megegyeztek abban, hogy a SmCo5 fogászati anyagként felhasználható. Klinikánkon 1979 végén kezdtünk foglalkozni a mágneses erő nyújtotta protetikai lehetőségekkel. A Vasipari Kutató Intézet mágneses laboratóriuma bocsájtotta rendelkezésünkre a szükséges anyagokat. Vizsgálati anyag és módszer Modellkísérletet végeztünk amelynek segítségével mértük a mágnes és a lágymágnes közti vonzóerő nagyságát. Az alkalmazott mágnes SmCo5 volt. Ez az ötvözet nem önthető. Gyártása porból, adalékanyag hozzáadásával formára préseléssel történik, majd mágnesezik. A kész darab utólagos alakítása, formálása nagy nehézségekbe ütközik, mert törékeny, megmunkálás közben pattan és 200 0 C fölött elveszti mágneses hatását. Az SmCo5 szájállóságáról a szakirodalom véleménye nem egységes, ezért, valamint a viselés közbeni töredezés veszélye miatt [11] szájbahelyezéskor ismert anyaggal történő fedését szükségesnek tartjuk. E felsorolt tulajdonságok miatt az SmCo5 mágnespár alkalmazásánál kedvezőbbnek találtuk a mágnes és a lágymágnes kombinált felhasználását. A jelenleg forgalomban levő fogászati fémötvözetek lágymágnesként nem alkalmazhatók. Ennek megfelelően (1. ábra) az alépítmény anya-12
