Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2. ábra 4. ábra

ga lágymágnes, Permalloy volt, mely nem szájálló. E fémötvözet jól önthető és forrasztható, így alkalmasnak bizonyult a merevítőrúddal összekötött 33, 43-ra készült csapos sapkából álló sín elkészítésére. A protézis alaplemezében, a sapkákkal szemben elhelyezett SmCo5 mágneseket vékony önkötő akrilátréteggel borítottuk (2. ábra). A maximális szakítóerőt Mettler Pl 1200 elektromos mérleggel mértük (3. ábra), ez 340 g volt. Ez a vonzóerő elegendőnek tűnt ahhoz, hogy overdenture stabilitásának fokozására a klinikumban is alkalmazzuk.

Ennek demonstrálására 62 éves férfi esetét ismertetjük, akinek két alsó szemfoga nagymértékben elongált, erősen mozgatható. A parodontopathia súlyos foka miatt (4. ábra), gyökérkezelés után dekoronáltuk a fogakat és egyszerű csapos műcsonkokat öntöttünk Permalloyból (5. ábra). A következő lépésben fogászati rozsdamentes acélból elkészítettük a sínrendszert (6. ábra), ezeket becementeztük. Az overdenture hagyományos módon készült. A fogsor alaplemezében utólag alakítottuk ki a helyet a mágnesek számára a csapos műcsonkoknak megfelelő területen és ebben önkötő akriláttal rögzítettük azokat. Célunk az volt, hogy a mágnes és a lágy mágnes közti távolság (légrés) minimális legyen, ellenkező esetben nagymértékben csökken a vonzóerő. A légrés nagyságát jelen esetben meghatározza a műcsonkokat fedő sínrendszer, valamint a mágnest fedő akrilátréteg vastagsága. Mindkettő 0,2 mm volt.

13