Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

Fogorvosi Szemle 75. 135—131 1112.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika, (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár) Budapest

Röntgenanatómiai vizsgálatok Orthopantomogramokon látható lágyrészárnyékok.

DR. PATAKY LEVENTE ÉS DE. NITSCHE HEEMIN

Az Orthopantomograph (továbbiakban OP) készülékek sugárforrása 55— 85 KV értékek között működő fogászati röntgencső. A 15 sec. expozíciós idő alatt a fej körül körbeforgó filmre exponálunk egy keskeny forgó sugárnyalábbal. Ez a specifikus projekciós technika eredményezi a kapott, tomogramra emlékeztető, de annál lényegesen részletgazdagabb képet [2]. Az anatómiai képletek vetületének élessége azonban hamis illúziót kelthet a hagyományos áttekintő képekhez szokott vizsgálóban. Az arckoponya részletei az OP-n megtalálhatók, de csupán egy meghatározott rétegük ábrázolódik élesen, míg egyéb részeik részben, vagy teljesen elmosódnak. Ezekből a sajátosságokból következik, hogy OP képeken a csont-lágyrész, csont és levegő, illetve a lágyrész és levegő röntgenvetületeinek viszonya is eltérhet a szokványostól. Jelen összegezéssel kettős célunk volt. Egyrészt, hogy rendszerezzük azokat a lágyrészvetületeket, amelyek az OP-ken gyakran láthatók és/vagy diagnosztikai problémát okozhatnak; másrészt az ún. száraz koponyán végzett röntgenanatómiai vizsgálatainkat [4] az élőkről készített képeken látható, említésre méltó képletek értékelésével kiegészítsük.

Anyag és módszer

Anyagunkat a Szájsebészeti és Fogászati Klinika beteganyagából gyűjtöttük. Az OP felvételek évente növekvő számot mutatnak. 1980-ban 2128 OP képet készítettünk. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatokból, valamint röntgenképek analíziséből jutottunk az alábbi következtetéseinkre.

Eredmények megbeszélés

A legtöbbször látható lágyrészvetület a nyelv, a kemény- és lágyszájpad nyálkahártya felülete. A levegő vetületét a nyelv és a szájpad között nyugalmi helyzetben levő légrés, valamint ennek a nyelő- és légcsőbe való folytatása képviseli. Ez utóbbi egy sötét sáv, mely a mandibula szöglete mögött és alatt indul, különböző szélességű, felfelé domborodó ív alakban. Az, hogy ez milyen mértékben vetül a felhágó ág területébe, függ egyrészt az egyéni adottságoktól (állkapocs, nyelv és torokképletek alakja, nagysága, egymáshoz való viszonya), másrészt a beteg beállításától, a fej előre, vagy hátradőlésének mértékétől. A légrést a felhágóág területében kettéosztja a lágyszájpad és uvula hátra- és lefelé ívelő, csúcsával a lingulát elérő lágyrészárnyéka. Felső része keresztezi a collum mandibulaet, mely mögött és alatt a fülcimpa és fülporcok vetülete látszik. Ezt keresztezi a processus styloideus árnyéka, mely extrém hosszúsága esetén eléri, illetve túléri az angulust. Ennek az ún. processus styloideus szindróma vizsgálatában van [1,5] jelentősége. A légrés alsó része a maxillát közvetlenül a tuber előtt keresztezi. A felső fogak apikális harmadán, az arcüreg pro-Érkezett: 1981. július 30.

144