Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január LXXIV. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 74. 1—4. 1981. Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika, Pécs (igazgató: Dr. Szabó Imre egyetemi tanár) Cavittal végzett retrográd gyökértömések klinikai tapasztalatai DE. MOD1A ZOLTÁN és DK. SZABÓ IMRE A periapikális kórfolyamatok gyógyulását még ma is sokan kizárólag a gyökércsúcs csonkolásától várják, pedig a korszerű gyökértömő anyagok, eszközök és a gyökértömési technika fejlődése lehetővé teszi, hogy a gyökérkezelésre szoruló fogak többsége rutinszerűen, tisztán konzerváló eljárással meggyógyíthatok legyenek [4, 10]. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a rezekciók indikációs területét erősen beszűkítsük. Sebészi beavatkozásokat többnyire csak retrográd tömések szükségessége esetén végezzük, olyan esetekben, ahol az elváltozás sajátossága azt indokolja. A szakirodalomban a retrográd gyökértömésekről alkotott vélemények általában jók [1, 3, 7, 8]. A kedvező tapasztalatok ellenére mégsem széles körben alkalmazott eljárás, aminek oka: 1. a klasszikus műtét szerint megfelelő retenciójú üreg kialakítása sok csontszövet feláldozásával jár és a fog stabilitását esetleg tovább gyengíti; 2. a műtéti technika nem minden esetben teszi lehetővé, hogy a retrográd lezárás elérje az ortográdot, pedig az eredmények csak akkor jók, ha ez is megvalósítható; 3. a retrográd lezárásra olyan anyagot kell alkalmazni, ami könnyen kezelhető és hozzáférhető, szövetbarát, steril, pH-ja közel áll a szöveti pH-hoz, jó rtg-kontrasztot ad, nem rezorbeálódik, nem gátolja a periapikális csontosodást [7, 9]. Az irodalomban a legkülönbözőbb lezáró anyagokról számolnak be. Pl. Büchs réz- és ezüstamalgámmal [1], Nicholls [7] foszfátcementtel és cinkoxideugenollal, Vess [9] cink és arany csúcsokkal végzett nagyszámú retrográd lezárást. A leggyakrabban alkalmazott réz- és ezüstamalgám jól zár, de szóródhat a sebüregben és a széli záráshoz elengedhetetlen a cavitás tökéletes kiszárítása. A műtéti területen pedig ez igen nehezen, vagy egyáltalán nem valósítható meg. A foszfátcement nem kielégítő záróképessége, a cinkoxid-eugenol rezorbeálódása miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket [1, 7, 8]. Ez szükségessé tette új anyagok kipróbálását is. 1970-ben Nord közölt jó eredményeket a Cavit retrográd tömőanyagként való alkalmazásáról [8]. 1974-ben klinikánkon is bevezettük tapasztalatok szerzésére a Cavit alkalmazását retrográd tömésekhez. Érkezett: 1980. május 8. 1
