Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

RÜCK A. 15 nikus kapcsolatban újabban szemérmesen „tisztázásnak” nevezzük, de ez is minden objektívtámpontot nélkülöző változtatás a modellcsonkon. Mentségül szolgálhat, hogy a húzott koronák mindennapos gyakorlatán felnőtt fogorvos nem tudott szabadulni a korábbi sztereotip előkészítési és lenyomatvételi eljárásoktól. Öntött koronához addig szabad és kell preparálnunk, ameddig pontosan tudunk mintázni. Milyenek a szubgingivális mintázás lehetőségei? A rézgyűrűs lenyomatvétel nagy gyakorlatot és sok időt igényel. Hagyományos előkészítéskor a gravírozás­­hoz hasonló hibák követhetők el e módszerrel is, hiszen a sulcus feneke nem tanúsít érezhető ellenállást a rézgyűrűvel szemben. Listgarten [10] szerint a kli­­nikailag nem érezhető szondanyomás (2хЮ6 din/cm2) elegendő a sulcusfenék ellenállásának leküzdésére. Ezért tartja Mühlemann [10] a klinikai sulcust „zavaró” távolságnak. Szerinte helyesebb, ha a klinikai sulcus helyett művileg teremtett intraepithelialis résről beszélünk. Rézgyűrűs lenyomatvételkor köny­­nyen juthatunk e kritikus területre. Jóllehet az okozott seb 5—6 nap alatt gyó­gyul, de mivel a tangenciális csiszolás nem ad jól felismerhető preparációs ha­tárt, a túldimenzionált lenyomatnak megfelelően a koronaszél ezért mégis ebbe a tartományba kerülhet. Nem a rézgyűrűs lenyomat ellen foglaltam állást, de minthogy igen kevés jó rézgyűrűs lenyomatot láttam, mást nem írhattam. Nem­régiben végzett felmérés szerint a München környéki fogorvosok lenyomatainak 60%-a rézgyűrűs; Svájcban neves protetikusok szögezték le, éppen a barázda­­tágításos módszer kritikájaként, hogy a rézgyűrűs lenyomatvételi metódus még nem avult el. Mindezek ellenére a rézgyűrűs módszer elterjedése a hazai rendelőintézeti gyakorlatban az időfaktor és az ellátandó betegek nagy száma miatt aligha várható. A barázdatágítás utáni kétfázisú lenyomatvételnek is vannak hibái és nehézségei: a tágításra használt kémiai szerek károsító hatása, a barázdatágításra különböző módon reagáló feszes vesztibuláris és orális terület és a könnyen kitérő interdentális szövet, a kétfázisú mintázás elkerülhetetlen pontatlanságai (éppen a kritikus helyeken még a sokkal hígabb második lenyomatanyag is rugalmasan deformálja az egyéni kanálként funkcionáló primer lenyomatot, majd a lenyomat eltávolítása után a visszarugózó alap­lenyomat torzítja a vékony korrekciós lenyomatot; mivel lenyomatfölösleggel dolgo­zunk, kiáramlási szögletek és buborékok törvényszerűen keletkeznek). Eszközei és anyagai nehezen vagy egyáltalán nem szerezhetők be Magyarországon. Mindezek el­lenére hazai körülményeink között mindenképpen ragaszkodni kell a koronaszél szub­gingivális elhelyezéséhez. E célra a barázdatágításos módszert ajánlom két okból is: egyrészt ha a preparálás előtt tágítunk, a szem ellenőrzése mellett végezhetjük a csiszo­lást, másrészt egyszerű anyagokkal helyettesíthetők a nem kaphatók. Használata alig időigényes. Ennek részleteiről külön számolok be. A preparáció módja : A hazai irodalomban és gyakorlatban a váll fogalmához a mechanikai szükség és az esztétikai célszerűség asszociálódott. Az öntött koronák terjedésével a gyakorlat már csak fakultatív jellegűnek tekintette; /N / \ ' \ I \ I \ I. ábra ó. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom