Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

16 AZ ÍNYSZÉL VÉDELME csupán homlokzatos koronák készítésekor labiálisán az approximális tér felé elkeskenyedő kivitelben tartja elengedhetetlennek. A vállról ez a szakmai tuda­tunkban erősen rögzült kép átértékelésre szorul. Elsősorban parodontológiai szempontból tartjuk szükségesnek. A klasszikus 90°-os „Gottlieb-váll” azonban ma már anakronizmus. A fogfelszínre enyhén lekerekített formában körkörösen kihajló váll kialakítása a legcélszerűbb (hornyolás-kelelés) (4. ábra). Az ilyen csonkelőkészítés a korona szélének határozott formát ad. Nincsenek gracilis szögletek, melyek nehezen mintázhatok és nehezen önthetők. Az ilyen formá­nak a legnagyobb az illeszkedési pontossága. A koronaszél falerőssége lehetővé teszi a sorjázás nélküli finírozást és polírozást (5. ábra). A preparálás eszközei : A célszerűen megválasztott gyémántcsiszolók profiljai bizto­sítják a jól mintázható és önthető határokat. A fogak „körbenjárásával” végzett csi­szolást Vest [13] találóan „furnér” preparálásnak nevezi. A készítendő koronatípustól függően más-más profilú csiszolót választunk; a foggal folyamatos kontaktust fenntartva kell a fog anyagából a besüllyesztéshez szükséges mennyiséget eltávolítani. A gyémánt csiszolók célszerű formája „láng”, „torpedó”, „bunkócska”, „kémcső” stb. Véleményem szerint a légturbina az ilyen határozott profilokat igénylő finom preparálásra kevéssé al­kalmas. Ez működési elvéből adódik: nagy fordulatszám—kis forgatónyomaték. Folya­matosan nem tartható kontaktusban a fogfelszínnel; minden egyes újraérintkezóskor más szögben találkozik a csiszoló felszín a fogfelszínnel. Ennek és a nagy fordulatszám­nak következtében a gyémánt szinte „nyalogatja”, „belemar” a fog anyagába. A maxi­mális vízsugárral végzett szubgingivális preparálás — nehezítve a látási viszonyok elégtelenségétől — sem igen ad kielégítő profilú preparációs határt. A célszerű előkészí­téshez nagy forgatónyomaték és széles intervallumon belüli fordulatszám-szabályozás kell. E szempontoknak a mikromotor felel meg legjobban, de a tirisztorosan vezényelt hagyományos gépek is megfelelnek, mert a fordulatszám csökkentése nem jár a forgató­­nyomaték lényeges csökkenésével. A csonk gyémánttól érdes felszínét célszerű a gyé­mánttal megegyező formájú keményfém finírozóval teljesen simára — magasfényűre — gyalulni. Finírozó hiányában nagyon jól használhatók — az érdemtelenül elfekvő anya­gok közé tett — különböző szemcsenagyságú papírkorongok is. Fogtechnikai laboratóriumi háttér. Modellcsoníc : vállas preparálás után rézalapú (pl. Dicodur) műesonkanyag használata lenne kívánatos. A szekciós minta és a szubgingi­vális koronaszél helyzete közötti antagonizmust még a legprecízebb munka sem old­hatja föl; az interdentális szövet „eltűnik” a kifűrészeléssel, a gingiva marginálist pedig a vízszintes gravírozás távolítja el. A műanyag csap használata legalábbis bizonytalan. Kívánatos lenne a viaszmintázás helyett a műanyagmintázásra áttérni, mert így az át­vételi hibák száma csökken, a minta beágyazás előtt a beteg szájában ellenőrizhető. Öntési technológia és a korona anyaga : Kétségtelen, hogy a platinaaranynál e célra nincs jobb anyagunk; de Med-Metall-ból is lehet jó beágyazóval (a keverési arány pon­tos betartásával és vákuum alatt keverve), a technológiai fegyelem betartásával 0,5— 0,8 mm profilú, precízen illeszkedő széli részeket önteni. Az aranyötvözetek szélesebb körű elterjedését csupán ár- és adminisztrációs problémák hátráltatják. Koronák készítésekor sokirányú követelménynek kell eleget tennünk. A beragasztott koronának cariesvédelmi és parodontálhigiénés szempontoknak egyaránt meg kell fe­lelnie. Mindezeken túl statikai feladatok és esztétikai szempontok is messzemenően figyelembe veendők. E kívánalmak ideális megvalósítása szinte sohasem sikerül. Na­gyon gyakran csak többé-kevésbé egymás rovására valósíthatók meg. A fogorvosi elvá­rásokon kívül majdnem ugyanolyan súllyal esnek latba az előkészítési, technikai, anyagspecifikus és gazdasági tényezők. A felsorolt szempontok együttes megítélése alapvetően más megvilágítást kap attól függően, hogy a fogorvos a koronaszólt szupra-, vagy szubgingiválisan kívánja helyezni. Az elmondottakból látható, hogy mindig ér­vényes, állandó szabályt nem adhatunk; helyesebb, ha e sok szemponttal összeférő modus vivendiről beszélünk. Az orvos egyéni megítélésétől függ, hogy a koronaszél elhelyezésével a prioritást az anyagtechnikai és caries-profilaktikus meggondolásra he­lyezi, vagy a parodontium tartós károsodásának elkerülését tartja fontosabbnak. Megbeszélés A hám-barriert alkotó gingiva marginalis speciális biológiai funkciója meg­követeli, hogy protetikai beavatkozásunkkal ne károsítsuk, ne destruáljuk. Ez a terület korona pótlások készítésekor demarkációs zónának tekintendő. A pro­tetikai kezelést úgy végezzük, hogy a parodontológiai profilaxis szempontjait is

Next

/
Oldalképek
Tartalom