Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

RÜCK A.

13

A két tábor közötti véleménykülönbség magyarázatát véleményem szerint a gingiva marginalis „egészségének” megítélése adja. A parodontológusok szerint a „normális” gingiva épsége nemcsak klinikailag, hanem szövettanilag is verifikált. Ez azonban nem azonos a klinikailag egészségesnek tartott gingivával (az íny világos rózsaszín, a marginális és papilláris rósz lapos, formája jól kivehető, felszíne feszes, finom szondával érezhető erő nélkül kb. 0,5 mm-re benyúlhatunk a gingiva és a fogfelszín közé, szűrőpapírral minimális suleus-folyadékot nyerhetünk). Amikor a kutatók az ínyt érő noxák szubgingivális következményeit vizsgálták, a gingiva egészségét hisztológiai jelek alapján ítélték meg: a szabad íny a zománefelszínen végződik, a sulcus sekélyebb 0,2 mm-nél, vagy egyáltalán nincs, a junkciós hám csak kevés leukocitát tartalmaz, a kötőszövet kollagén-rostszerkezete kiterjedt, és sejtes infiltráció nincs [1]. A Schroeder [10] által leírt kezdődő Ínygyulladás jegyei klinikailag még nem manifesztálódnak.

A mindennapos gyakorlat számára iránymutatóul elfogadhatjuk Singer [9] megállapítását: „A marginális parodontium koronánk pontosságának egyetlen fokmérője”. Ha tehát a koronaszél nem irritál, a marginális parodontium ép marad.

Az ínyszél és az öntött korona találkozásának megítélését a következő szempontok befolyásolják: 1. a korona anyaga, 2. a marginális adaptáció, és 3. az axiális kontúrok.

1. Az idegen anyag. A szöveti tolerancia döntően nem annyira az anyag természetétől — fém, műgyanta, porcelán —, hanem elsődlegesen a felszínétől függ. A magasfényű porcelánfslszín gyulladást sohasem indukál; a csiszolt kerámia és a hiányosan polírozott fém viszont tartós ingert jelent; az érdes felszíneken ui. fokozottan képződik plakk. Csekély nagyítással még a látszólag sima fémfelszínen is számtalan mikrolunker figyelhető meg. Műgyantát is említettem; ezen természetesen nem értendő a hazai viszonyok között feldolgozott akrilát (por-folyadék arány nem pontosan adagolt, a technológiai fegyelem nem betartott, a hidropneumatikus polimerizáció lehetősége nincs meg).

2. Marginális adaptáció. Az öntött koronaszél illeszkedési pontosságát és átmenetnélküliségét jelenti a demarkációs zónában. Az illeszkedési pontosságot a széli hézag szélességével jellemezhetjük. A fog és az alloplasztikus anyagok közötti széli záródás mindig résszerű-, amalgám-tömések mellett 20—520, szilikáttömések mellett 20—40, kompozíciós tömések mellett csak 2—3 wm. A koronaszél és fogfelszín között Eichner [2], Körber és Lenz [4] mérései szerint 200—500 pm széles lehet a rés. E mikrorést a korona rögzítésekor cement tölti ki, ami gyorsan oldódik és mikrobiális plakk kialakulásához vezet. Körber szerint e mikrorés tolerálható nagysága 200 pm. Voss [14] szerint egzakt széli záráskor a cementtel kitöltött rés szélessége nem lehet nagyobb 50 /im-nél. Minden koronaszél-illeszkedés, amely e határérték fölött van, ingerforrást jelent a marginális parodontium számára.

Az átmenetnélküliség biztosítása alapvetően a preparálási formától függ. A hagyományos, enyhén kónikus preparáláskor a kész koronát a csonkra kívülről fektetjük rá; mintegy ráhúzzuk. Bármennyire is közeledünk az átmeneti 0°-szöghöz, az átmenet vállformájú marad (még ha késpengeszerűen elvékonyodik is). Az így keletkezett kis lépcsőt Körber [5] mikrofoknak nevezi. Szerinte ez szubgingivális elhelyezés esetén nem lehet szélesebb 200 ym-nél. A 0—15° között csiszolt preparációs felszín nem ad jól definiált kontúrokat. A vonal és lap szerinti érintőleges felszínek a szájban szinte láthatatlanok, szondával nem tapinthatók, a lenyomaton és a csonkmodellen vagy alig, vagy nem ismerhetők fel. Ahogy nő a preparációs szög, úgy válik a csiszolt határ látható behúzódássá (2. ábra). Ezáltal lehetővé válik, hogy az öntött koronát a fog állományába mintegy belesüllyesszük (tehát nem „ráhúzni”, hanem a fog állományába ágyazni kell). A kétségkívül tetszetős, sulcuson belüli, jó marginális adaptáció megvalósításának nehézségeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sulcus valójában kapilláris rés; a koronaszél nem foglalhat el több helyet, mint a terme-