Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 LEUKOPLAKIA Miután sikerült a leukoplakia klinikai típusai szerint a szövettani és citológiai képben bizonyos jellemző sajátságokat meghatározni, s ezeken belül a szőkébb értelemben praecancerosusnak tartott, klinikailag erosiós típusú, szövettanilag dysplasiát mutató leukoplakiák csoportját körülhatárolni, érdekesnek látszott ultrastrukturális vizsgálatokkal hasonló párhuzam keresése. 12 emberi leukoplakiás szájnyálkahártyából származó anyagot vizsgáltunk transzmissziós és hatot scanning elektronmikroszkópos módszerrel. A leukoplakia klinikai típusának, ill. a jellemző szövettani szerkezetnek megfelelően, az ultrastrukturális képben különbségeket észleltünk. Transzmissziós elektronmikroszkópos módszerrel leukoplakia simplex és verrucosa esetekben fokozott tonofibrillum-képződést, nagyobb mennyiségű keratohyalin-szemcsét és Ödland testet, valamint teljesen keratinizált sejtet észleltünk. A szövettanilag dysplasiát mutató, szűkebb értelemben praecancerosusnak tartott erosiós leukoplakiákon viszont praeneoplasiásnak tartott elváltozásokat (a lamina basalis defektusai, a hemidesmosomák számának csökkenése, patológiás bazálsejt-nyúlványok, az intercellularis sejtösszeköttetések fellazulása, a mag és a nucleolus elváltozásai, a tonofilamentumok és mitokondriumok degenerativ elváltozásai, ribosomák elrendeződése) találtunk [9]. Scanning elektronmikroszkóppal megállapíthattuk, hogy a leukoplakia egyes klinikai típusainak megfelelően a kép különböző: leukoplakia verrucosában az elszarusodott sejtek jelenléte, leukoplakia erosivában a sejtközötti Összeköttetések megszakadása jellemző; szövettanilag dysplasiát mutató erosiós leukoplakia esetünkben a hámfelszíni citoplazmanyúlványok atípusos alakja és elrendeződése volt észlelhető [11]. Stereológiai-morfometriai módszerrel is vizsgáltunk 11, a bukkális és szájfenéki nyálkahártyára lokalizálódott leukoplakia simplexet. A morfometria viszonylag új módszer a szövettani jellemzők kvantitatív morfológiai jellemzésére ; technikailag az EM képre helyezett rács egyes struktúrákat érintő kereszteződési pontjainak regisztrálása. Megállapítottuk, hogy a citoplazma alkotórészei kvantitatív változást mutattak mindkét helyről vett leukoplakiamintában, mely különbözött az ép száj nyálkahártyahám differenciálódása során nyert adatoktól [10]. Célkitűzéseim következő pontja volt differenciáldiagnosztikai problémák tisztázása a száj nyálkahártya más, fehér hyperkeratosissal járó laesióinak elkülönítésével kapcsolatban. Ebből a szempontból fontos a leukoplakia elkülönítése a lichen oristól, leukoedema exfoliativum mucosae oristól és a morsicatio buccarum et labiorumtól. 326 liehen oris betegen elemezve a klinikai típusok előfordulását, leggyakrabban á retikuláris, az erosiós és atrófiás típusú lichen fordult elő. Tízéves időtartam alatt három év átlagos megfigyelési idő során 247 beteget longitudinális vizsgálatban ellenőriztünk; carcinoma kialakulását egy esetben az erosiós típusból észleltük [17]. A leukoedema exfoliativum mucosae oris (white sponge nevus) a szájnyálkahártya örökletes, familiáris megbetegedése, mely jellemző klinikai és szövettani képe alapján a leukoplakiától jól elkülöníthető. 45 észlelt esetünk közül, mely világirodalmi viszonylatban a legnagyobb vizsgált beteganyag, 13 esetben végeztünk elektronmikroszkópos vizsgálatot [15, 16]. A normális ultrastruktúrától kifejezett eltérések mutatkoztak a tonofilamentumok elrendeződésében, ami már a bazális sejtek atípusos voltában is megnyilvánult. A tonofilamentumok aggregálódnak, tonofibrillumok és keratohyalin-szemcsék képződnek, az Odland-testek száma viszont jelentős, de nem ürítik tartalmukat az intercellularis térbe. A hámsejtek leválása csökkent; ez klinikailag és szövettanilag hámhyperplasia képében nyilvánul meg, a felszínes hámsejtek felhalmozódásával.
