Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

BÁNÓCZY J.

3

(43 %) arra utal, hogy az idült mechanikai inger a malignizálódás folyamatában szerepet játszhat [6, 14].

Az elektromos potenciálkülönbség szerepe a leukoplakiás betegek 3%-án merült fel. Az adatok elemzése alapján feltehető, hogy a carcinomás átalakulást bizonyos körülmények között (egyéb etiológiai tényezők egyidejű jelenléte) elősegítheti. A carcinomás csoportban 15 % -ban tudtunk elektromos potenciálkülönbséget kimutatni.

A Candida albicans és a leukoplakia malignizációja között újabban egyes kutatók összefüggést vélnek feltételezni. Saját anyagunkban a teljes leukoplakiás csoport 13,5%-ában, az erosiós leukoplakiákban azonban már 61%-ban tudtunk Candida fertőzést kimutatni, ami közel áll a carcinomásokon észlelt 63 % -hoz. Tapasztalataink szerint több etiológiai tényező egyidejű jelenléte is elősegíti a malignizálódást [6, 14].

További munkám során a leukoplakia egyes klinikai típusait szövettani és citológiai módszerekkel vizsgáltam.

500 klinikailag leukoplakiának diagnosztizált betegből kimetszett szövet között mikroszkópos vizsgálataink szerint 48 esetben (9,6 %) fordult elő carcinoma, 120 esetben (24%) hámdysplasia, 332 esetben (66,4%) dysplasia jeleit nem mutató egyszerű hámhyperplasia, ill. hyperkeratosis [17]. A 332, carcinoma és dysplasia jeleit nem mutató esetben az egyes szövettani jegyek megoszlását a leukoplakia klinikai típusai szerint elemezve megállapítható, hogy a leukoplakia simplex szövettani szerkezetét a hyperkeratosis, a stratum granulosum jelenléte és hyperplasia jellemzi; a leukoplakia verrucosában fentiekhez dyskeratosis és hám alatti kötőszöveti gyulladás társul; leukoplakia erosiva esetén parakeratosis, dyskeratosis, hámhyperplasia és kötőszöveti gyulladás a leggyakoribb elváltozás. Tehát a leukoplakia klinikai és szövettani képének súlyossága között bizonyos összefüggés kimutatható.

A dysplasiás esetekben külön vizsgáltuk. A WHO munkacsoport által meghatározott kritériumok alapján az elváltozást akkor tekintettük dysplasiának, ha a kritériumok közül kettő vagy több egyidejűleg volt jelen [21].

120 hámdysplasiát mutató leukoplakiás eset vizsgálata alapján megállapítható, hogy gyakorisága a klinikailag erosiós leukoplakiák csoportjában nagyobb volt. 68 hámdysplasiás beteg longitudinális vizsgálata során (6,3 év átlag megfigyelési idő alatt) 9 esetben (13,2 %) alakult ki carcinoma, leggyakrabban a nyelvre lokalizálódott dysplasia esetében [8]. A longitudinális vizsgálatok tapasztalatai alapján a hámdysplasiát mutató leukoplakiák szövettanilag meghatározható, szűkebb értelemben praecancerosus csoportot jelentenek a klinikailag diagnosztizált leukoplakiák fogalmi körén belül.

Citológiai vizsgálattal 250 leukoplakiás kenet vizsgálata során megállapítható volt, hogy a) az elszarusodás fokozott; b) citológiai vizsgálattal az elszarusodás típusa tisztázható [4, 5]. A leukoplakia klinikai típusa és a citológiai módszerrel megállapítható elszarusodási típus között korreláció áll fenn; a leukoplakia simplex túlnyomórészt (71%-ban) ortho-, az erosiós típusú parakeratotikus típusú elszarusodást mutat (79%-ban), a verrucosus leukoplakiák kb. egyenlő arányban mindkettőt (48, ill. 39%). Összehasonlító citológiai és szövettani vizsgálatok 76,6%-ban mutattak egyezést; téves negativitást a verrucosus leukoplakia típusban észleltünk a leggyakrabban (32,8 %). Az erosiós leukoplakiák csoportjában a citológiai vizsgálatok effektusa jobb volt (71,9 százalékos egyezés) [12]. A vizsgálatok eredményei szerint tehát az exfoliatív citológia nem használható hyperkeratotikus leukoplakia esetén, viszont értékes adatokat szolgáltathat erosiós leukoplakiában, szűrővizsgálatokban és nagykiterjedésű leukoplakiákon a próbakimetszés helyének meghatározására.