Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

26 KÖNYVISMERTETÉS munkadíj, s ez szükségszerűen magasabb a nemesfém-mentes ötvözetek feldolgozásakor, mert ezekből több munkával lehet beépített fogművet készíteni mint a megszokott aranyötvözetekből. Igen alaposan foglalkozott a konferencia a porcelánnal borított fémpótlások problé­máival, elsősorban is a fém és porcelán közötti kötéssel. Sajnálattal állapították meg, hogy e kötés szilárdságának laboratóriumi mérésére eleddig nincs olyan módszer, mely­nek eredményeit közvetlenül át lehetne vinni a szájban viselendő rögzített pótlásra. Problematikus a híd fémtestén végzett minden forrasztás, ami a ráógetett porcelán tartását illeti, ezért a forrasztásmentes (egyben öntött) hidat tartják a legjobbnak. Nem csupán a fogorvoslással most foglalkozni kezdő orvos talált e kiadványban sok új ismeretet, hanem hasznos ismereteket szerezhet az is, aki már régen és behatóan foglalkozik fogászati metallurgiával. Jó lenne, ha ezeket az ismereteket az Állami Fogtechnikai Vállalat felelős irányítói is megszereznék s munkatársaiknak tovább­adnák ; a füzet Ízérésre korlátozott számban a szerkesztőtől kapható (címe: National Institute of Dental Research, National Institutes of Health, Bethesda, Md. 20014, USA). Alberth Márta dr. Hasund, A.—Janson, I.: Der kieferorthopädische Behandlungsplan. Organisation und Dokumentation. Hanser, München—Wien, 1978. 64 oldal, sok számozatlan rajzos és fényképes ábrával. Fűzve DM 48,— A bergeni és müncheni két klinikus-orthodontus közös műve oly útmutatónak ké­szült, melynek alapján a gyakorló fogszabályozó tudományos feldolgozásra is alkalmas módon dokumentálhatja a betegein végzett kezelést. — Orthodontus nyilván csak az lesz, akit a fejlődő gyermek és fogazata, a rendellenes irányú fejlődés befolyásolása érdekel. E hozzáállásból folyik, hogy az orthodontiai magángyakorlat szinte napjainkig a tan fejlődését lehetővé tevő tapasztalatok gyűjtésére alkalmasabbnak bizonyult az oktató intézmények fogszabályozó tanszékeinél (osztályainál), ahol a kezelést a tanulók (tehát kezdők) végzik, s többnyire nem ugyanaz az orvos fejezi be, aki elkezdte. Az orthodontia klasszikusai többnyire magángyakorlatukban gyűjtött tapasztalataikra támaszkodtak szakirodalmi produktumaikban. Tempora mutantur — a szocializált fogorvosi ellátás egyre inkább centrumokba tömöríti a fogszabályozásra szoruló gyer­mekeket is, s egyre szűkebb körre szorul (feltehetően nem csupán kontinensünk Kele­tén) a fogszabályozási magángyakorlat. Ä referens igen jónak és a klinikán a lehető­ségekhez mérten követendőnek tartja a könyvben leírt eljárási módot, ha az ajánlott diagnosztikai rendszerrel nem is ért egyet maradéktalanul. Nem tudom azonban, hogy a fogszabályozásra szoruló gyermekek mekkora hányadán biztosít a leírt eljárás olyan előnyt, amely pl. a közületi (betegbiztosító intézeti) fogszabályozási szakrendelést fenntartó számára elviselhetővé teszi az ebből fakadó költségtöbbletet; a kivesző „praxis aurea” keretein belül is a gyermek eltartóinak kell megfizetni a fogszabályozó orvos tudományos ambíciójának költségeit, melynek kielégítésére magángyakorlatá­ban is klinikai szinten dokumentál. — A két tapasztalt szerző egyébként logikusan építette fel a sok szép ábrával illusztrált könyvet, melynek nyomán csakugyan alapos és megbízható dokumentáció készülhet. Csak örülni tudnék, ha hazánk oktató intéz­ményeiben megteremtődnének a kis paciensek ilyen szintű vizsgálatának rutinszerű feltételei. Klinikusaink számára Hasund és Janson rövid könyvét vezérfonalként ajánlom; megyei (vagy annál alacsonyabb szintű) szakrendeléseinken egyelőre meg kell elégednünk az ún. okklúziós diagnosztikával, amely azonban az érintettek több mint 90%-áról kielégítő információt adhat. Adler Péter O. Jacquot, J. R. Rapin, R. Viellefosse: Pharmacologie dentaire pratique. Julien Prélat, Paris, 1978; 197 old., 6 ábra, 8 táblázat A kötet a Montrougei Fogorvosi Egyetem (fakultás) hivatalos gyógyszertankönyve. A bevezetésben azonban a szerzők hangsúlyozzák, hogy nemcsak a fogorvostanhallga­tók egyetemi tanulmányaihoz, téziseik elkészítéséhez kívántak ezzel a munkával segít­séget nyújtani, hanem a fogorvosok mindennapi munkájához is. A fogorvosi gyógyszer­­tan oktatása aránylag újkeletű, szükségességét főleg az utolsó három évtized eredmé­nyei támasztják alá. A könyv két részre oszlik: általános és speciális fogászati gyógyszertanra. Az általá­nos rész mindenekelőtt definiálja a gyógyszer fogalmát, majd azok hatásmechanizmusát ismerteti általánosságban; hogyan hatnak a per os, sublingualisan, intravénásán, intramuscularisan, subcutan alkalmazva. Ezután a gyógyszerek metabolizmusát, a toxikus és terápiás adag kiszámítását ismerteti. A gyógyszerek kutatásában a döntő

Next

/
Oldalképek
Tartalom