Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 27 szempont a hatásosság, a szövetek ellenállóképessége és az általános toxicitás viszonya. Az általános toxieitással kapcsolatban beszél a túladagolás, az egyéni érzékenység, az allergia, az inkompatibilitás, a másodlagos hatások kérdéséről. A fogorvos szempontjából nagy általánosságban a gyógyszereket két csoportra lehet osztani; azokra, melyeket a székben ülő betegen a kezelés során alkalmaz, és azokra, melyeket a kezelés előtt vagy után a fogászati beavatkozás előkészítésére vagy kiegészítésére használ. A második, a speciális fogászati gyógyszertan c. részben kerülnek sorra a fogorvosi gyakorlatban alkalmazható különböző típusú gyógyszerek. A fejezet a központi idegrendszerre ható drogokkal kezdődik, majd az analgetikumokkal, lázcsillapítókkal folytatódik; ezután következnek a vegetatív idegrendszerre ható, a hisztamin-, antihisztamin-tartalmú és a szívre ható gyógyszerek. A véralvadás mechanizmusát és a különböző véralvadási zavarokat röviden ismerteti, felsorolja az itt alkalmazható gyógyszereket. Ezután a vitaminok és a gyulladásellenes szerek következnek. Külön tárgyalja a fogorvosi gyakorlatban alkalmazott általános hatású gyógyszereket, így a helyi érzéstelenítőket, a fertőzések megelőzését és leküzdését szolgáló gyógyszereket és a különböző fogászati betegségekben (paradontopatiák, aphthák, stomatitis) alkalmazható enzimeket. A sort a speciálisan fogászati gyógyszerek fejezik be: az eugenolpaszták; a fluor-tartalmú gyógyszerek, a plakk festésére alkalmazható anyagok, a pulpa devitalizálására, gyökértömésre használatos gyógyszerek. A fluor általános alkalmazásában csak az ivóvíz fluorozásáról beszól; ezzel kapcsolatban a francia hivatalos álláspont az, hogy az ivóvíz fluorozása helyett inkább a helyi használata javasolt. Mintegy összefoglalásul az elsősegélynyújtáshoz alkalmazható fontosabb drogokat ismerteti: mit adhatunk egyszerű rosszullét, collapsus, schock, heveny allergiás tünetek és görcsös állapotok esetén. Záradékul a gyógyszerek felírásával és alkalmazásával kapcsolatos törvényes felelősséget ismerteti. Az általános orvosi oktatásban használatos gyógyszertanokhoz képest ez a tankönyv igen rövid, tömör. Ez mindenképpen előnyéül szolgál, még akkor is, ha egyes fontosnak hitt részek ki is maradtak belőle. Áttekinthető; biztos, hogy a gyakorló fogorvos számára is hasznos kézikönyvül szolgál. Szabó György dr. Einfeldt H.: Die Quintessenz der zahnärztlichen Hygiene. Quintessenz, Berlin, 1978. Zsebkönyv, 223 oldal, 102 ábra. DM 35,— Második, átdolgozott kiadásban jelent meg ez a mű a Quintessenz zsebkönyvsorozatban. Szerzője azon fogorvosok egyike, aki mindennapi munkája mellett igyekszik lépést tartani a fogorvosi gyakorlatnak az utóbbi időben gyors fejlődésnek indult és egyre bonyolultabbá váló elméleti alapjaival is. E művével azt szeretné elérni, hogy a fogorvosok szánjanak időt, energiát rendelőjük és mindennapos megszokott munkájuk higiénés szempontok szerinti felülvizsgálatára. „Nem csoda, — írja — hogy a fogorvosi technika fejlődése nem egyszer a higiénia rovására ment. Az új berendezésekkel, anyagokkal való ismerkedés nem hagyott időt arra, hogy az újdonságokat higiénés szempontból is megvizsgáljuk.” Könyvét azoknak ajánlja, akik kellő kritikai érzékkel rendelkeznek ahhoz, hogy megszokott gyakorlatukat a higiénia racionális szempontjai szerint felülvizsgálják, s szükség esetén megváltoztassák. A könyv előszóból, bevezetőből, hét fejezetből és két kiegészítő utószóból áll; bár időnként ismétléseknek is helyt ad, áttekinthető képet nyújt a fogorvosi higiéné igen szövevényes területéről. Az 1. fejezet a Német Szövetségi Köztársaságban előforduló fertőző megbetegedéseket ismerteti a morbiditás és mortalitás szemszögéből. Szól a fogorvosok foglalkozási betegségeiről, elsősorban a bőrbetegségekről és a hepatitisről. A 2. fejezet, — amely a dán St. Börglum Jensen fogorvosi asszisztensek számára írt tankönyvének két fejezetére támaszkodik, — igyekszik röviden összefoglalni bakteriológiai, virológiái, immunitástani és járványtani ismereteinket. Ez a fejezet valóban csak az asszisztensek számára ad új ismereteket; tagolása több helyen kifogásolható; pl. a Gombák címszó alatt szerepelnek a vírusok és az egysejtű kórokozók is. A 3. és 4. fejezet a szanitizálás (Sanitizing = a kórokozó csírák számának veszélytelen szintre csökkentése), a fertőtlenítés és a sterilizálás elméleti ismeretanyagát és gyakorlati kivitelét tárgyalja. Összefoglalva röviden értékeli a fizikai és kémiai eljárásokat. Hangsúlyozza a sterilizálás folyamat jellegét: a kórokozók pusztulása nem egycsapásra, hanem fokozatosan megy végbe, s a kezdeti csíraszám, ill. az eszközök szerves anyaggal való szennyezettsége nagymértékben befolyásolja a sterilizálás eredményességét; ezzel kapcsolatban rámutat a sterilizálás előtti mechanikus tisztítás jelentőségére. Érdemes kissé részletesebben szólni az 5. fejezetről, a speciális fogorvosi munkaterület higiénéjéről. Gyakorlati szemszögből tárgyalja a kézfertőtlenítést és a kéz-
