Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 91 A kerámiai fejezet (Breustedt) dicséretes tömörséggel foglalja össze az alapismereteket, a fogászati porcelán tulajdonságait (szemcsézettség, térfogatváltozás, transzparencia, színezhetőség). A fogászati porcelán törési szilárdságát növeli az alumíniumoxid hozzáadása és a hőkezeléssel elérhető ioncsere. A Keradenta fazetták törési szilárdságát 140%-kai emeli 500 °C-on 60 órán át történő hőkezelés. A fejezet végén van a fémkerámia ismertetése. A fémkerámiái ötvözetek — megelőzve a fémtani részt — is tárgyalásra kerülnek, de később a fémtani részben ismét alfejezet foglalkozik a ráégetésre alkalmas ötvözetekkel. A stomatologiai ötvözetek c. fejezetben (Bernau) a fémtani alapismereteket körültekintő gondossággal tárgyalják. A nemesfémekkel foglalkozó fejezet látószöge igen leszűkített, mert csak az NDK-ban előállított és használt három nemesfémötvözetfajtát, a platinatartalmú arany- (Goplat), az ezüst-palládium- (Sipal) és az ezüst-ón(Sident) ötvözeteket ismertetik. Az NDK-ban a „klasszikus aranyötvözeteket”, amelyeknek színarany tartalmát karátban adták meg, felváltotta a platinatartalmú arany. 10 fajta Goplat kapható. Római szám+kisbetű vagy nagybetű+arab szám jelzéssel különböztetik meg az eltérő platina (platina fémek) és arany mennyiséget tartalmazó Goplat öntőfémeket, lemezt, forrasztókat és drótot. Az egyes ötvözetek fizikai és metallográfiái jellemzőit és felhasználásuk javallatait is közlik. A Goplat ötvözetek platina- (platinafémek) tartalma 1 — 8% között változik, de gyökércsapok készítésére szolgáló Goplat D2-ben 35% platina van. Hét fajta Sipal ezüst-palládium ötvözetet állítanak elő; palládium és arany együttes tartalmuk 29 — 39% között változik. A rozsdamentes króm-nikkel acél (a szépen hangó nemesacél szinonimával is illetve), a kobalt-króm-molibdén, a kobalt-króm-nikkel és a kobalt-króm-nikkel-titán ötvözetek csak igen kevés helyet kaptak a fémtani fejezetben. A tömő- és rögzítő anyagok (Binus) együttes tárgyalása didaktikai és könyvszerkesztési szempontból egyaránt ajánlatos. A cinkoxid-poliakrilsavas cementtel és a kompoziós tömőanyagokkal szemben bizonyos fenntartásai vannak a könyv szerzőjének. Az amalgámokról szóló fejezetet Breustedt professzor írta. Az NDK-ban az 50% ezüst tartalmú amalgám gyártása megszűnik és csak 67%-os, vagy még ennél magasabb ezüst tartalmút fognak csak előállítani. „Stomatologiai anyagok felhasználásának biológiai szempontjai” a sokat ígérő címe a mű zárófejezetének (Welker), amely az anyagok és szervezet kölcsönhatásával, az anyagok szöveti reakcióival, a megelőzés és gyógyítás érdekében az anyagok tulajdonságaival és a fogászati anyagok biológiai vizsgálatával foglalkozik. Breustedt, Lenz professzoroknak és munkatársaiknak anyagtana megfelel a célkitűzésnek, világos, érthető, terjedelméhez képest igen sok ismeretanyagot adó tankönyv, amelyet a gyakorló fogorvos is jól használhat. A mű feltehetően újabb kiadásban is meg fog jelenni. A szerkesztők előszavukban utaltak az abban majd eszközlendő javításokra. Az ismertetésben felsorolt kifogások közlésének indítéka is inkább a hazai szakkörökkel szoros kapcsolatban álló szerkesztők ezirányú támogatása és nem bírálata volt. A könyv használatát segíti, hogy a fontos, jelentős gondolatokat, adatokat, utasításokat közlő részek szövegét világoszöld alapszínre nyomták, ez sokkal szembeötlőbb, mint a szokásos dőlt vagy kövérbetűs kiemelés. A könyv ábrái jól szemléltetek, tárgymutatója bőséges, kiállítása (papír, betűtípusok, kötés) tetszetős. Huszár György dr. Rateitschak, K. H., Renggli, H. FI., Mühlemann, H. R.: Paradontologie. Thieme, Stuttgart, 1978. 2. kiadás, 274 old., 162 ábra. Zsebkönyv. 24,80 DM A kitűnően szerkesztett, áttekinthető, gyakorlati szemszögből írt mű a méltán népszerű Thieme zsebkönyv-sorozat újabb értékes darabja. Szerzői a szakterület kiemelkedő európai képviselői, akik azt tekintik feladatuknak, hogy „a mindennapi fogorvosi munka ma még inkább konzerváló és protetikai jellegű tevékenységi körébe a parodontális profilaxis és -terápia is bekerüljön”. A könyv öt érdemi része közül az első az egészséges parodontium anatómiájával és élettanával foglalkozik. A második fejezet a paradontopátiák epidemiológiáját — ezen belül a különféle indexeket — tárgyalja. Az indexek közül ki kell emelni a Mühlemann által 1978-ban leírt ún. papilla vérzési indexet (Papillen-Rlutungs-7ndex, PBI), ezt a szerzők különösen alkalmasnak tartják a mindennapi fogorvosi gyakorlatra. Kivitele egyszerű, eredménye demonstratív. A papilla óvatos szondázásakor megjelenő vérzést, valamint a vérzés mértékét regisztrálják; egyben a beteg is meggyőződik arról, hogy gingivája, ill. parodontiuma beteg. A harmadik részben a szerzők a parodontopátiák etiologiáját és patogenezisét ismertetik. Kiemelik a bakteriális plakk meghatározó szerepét; részletesen tárgyalják
