Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
90 KÖNYVISMERTETÉS KÖNYVISMERTETÉS Breustedt, A.—E. Lenz (szerk.): Stomatologische Werkstoffkunde. Barth, Leipzig, 1977. 300 old., 160 ábra, 45 táblázat. A Breustedt és Lenz professzorok szerkesztésében megjelent mű egyes fejezeteit anyagtannal foglalkozó ismert szakemberek írták azzal az elsődleges céllal, hogy a fogorvostanhallgatók tankönyve legyen és alapot adjon diplomamunkáik megírásához is. További cél volt a gyakorló fogorvosok számára szükséges anyagtani ismeretek tömör összefoglalása. A szerkesztők szakítottak az anyagtanok hagyományos, műszaki szemléletével, amely fémes és nem fémes anyagokra osztja szét a tárgykört. Felosztásuk alapja az anyag felhasználása, eszerint stomatologiai segédanyagok és fogpótlás anyagai fejezetekre tagolódik a könyvük. A segédanyagok fejezet a lenyomat- (lemintázó-), a minta- és mintázó anyagokkal, az öntés és felületmegmunkálás anyagaival foglalkozik. A lenyomatgipsz (Lenz ) fejezet 3 oldalas terjedelme jó fokmérője ezen anyag háttérbe szorulásának. A lenyomatpaszták (Welker) cím alatt együtt tárgyalják a cinkoxid-eugenol- és műanyagpasztákat. Nem sikeres e két teljesen eltérő összetételű anyag társítása. Csak abban egyeznek meg, hogy legtöbbször tubusban tároltak a paszták; ez a szilikon alapú lenyomatanyagok jórészónek is a jellegzetessége. A cinkoxid-eugenol lenyomatokat tárolhatóknak tartják; szerintük a 24h alatt bekövetkező 0,29%-os lineáris zsugorodásnak nincs gyakorlati jelentősége. Az alginát-lenyomatok (Welker) lehetőség szerinti leghamarabb kiöntését ajánlják a szokásos időhatár-közlés (pl. 20 — 30 perc) nélkül. Kellő gyakorlat esetén szükségtelennek tartják a por- és vízmérce használatát. A szilikonok (Lenz ) feldolgozási hőmérséklete ne haladja meg a 18 °C-ot, de hűtőszekrényben csak 10 °C felett ajánlatos a tárolásuk. Szükségesnek tartják kiöntés előtt a lenyomatot 2 — 4 órán át szobahőmérsékleten (20 — 22 °C) tartani a visszarugózás érdekében. Hosszabb tárolás pontatlanná teszi a lenyomatot. A gipsz mint mintaanyag (Lenz) 16 oldalnyi terjedelmet kap. A gipsznek mint lenyomatanyagnak tárgyalása megelőzi ezt a fejezetet, de az általános tudnivalókat (a gipsz mineralogiája, gyártása stb.) is itt közlik. Ez didaktikai szempontból nem szerencsés. A mintázó anyagokkal (Qehre), főleg a viaszokkal foglalkozó fejezet terjedelme inkább kézikönyv, mint tankönyv terjedelmű. Ennek oka, hogy a szerző finomabb részletekre irányuló vizsgálatainak eredményeit is tartalmazza. Ez a jelenség a könyv néhány más fejezetében is felismerhető. Ennek feltehető oka az, hogy a szerkesztők az ismertetendő anyaggal tudományosan a legtöbbet foglalkozó szakembereket kérték fel, akik a múltban megjelent közleményeik részletes eredményeit és ábráit is — a tankönyv ismeretigényét túlértékelve — beiktatták fejezetükbe. A beágyazó anyagok (Gehre) tárgyalási sorrendje: nemesfém-, forrasztó- és kobaltkróm-ötvözet beágyazó. Az anyagtani adatokat és felhasználásuk technológiai részleteit nem különítik el. A felületmegmunkálást ismertető fejezet (Lenz) a csiszolással, fényezéssel, elektrolitikus polírozással és homokozással foglalkozik. Helyesen mutat rá a szerző, hogy nem a fényes felület az elsődleges cél, hanem a felület szövetbarátsága és szájállósága. A fogpótlások anyagaival foglalkozó rész műfogsor bázis-, puhán maradó- és fogszínűműanyagok, stomatologiai kerámia, stomatologiai ötvözetek c. hosszabb fejezetekre • tagozódik. A műanyagokra vonatkozó anyagtani ismereteket a szerző (Tappe), aki fogászati anyagtannal foglalkozó vegyész, a fogtechnikai laboratóriumi feldolgozásuktól nem választja el. Értékeli az öntőakrilátokat, a gipszmentes beágyazási technikát, bár szerinte az ebből készülő fogsorok formaállósága, szilárdsága és rugalmassága nem jobb, mint a hagyományos agyagból és módszerrel készülteké. Elveti — joggal — az üvegszálakkal erősített bázisanyagokat, a poliamidokat, viszont jónak tartja a polikarbonátot szilárdsága, tömörsége és hősterilizálhatósága miatt. A puhánmaradó akrilátoknak jelentőségükhöz képest túl nagy figyelmet szentel. A fogszínű műanyagok alfejezet a műanyagfogakkal és a korona-híd pótlások készítésekor-leplezésekor használatos akrilátokkal foglalkozik. E társítás kissé erőszakoknak látszik. A térhálósított műanyagból készülő fogak kémiai és mechanikai ellenállása nagyobb, mint a hagyományos anyagból készülté. A térhálósításnak azonban határt szab a bekövetkezhető túlzott merevség és a kopásállóság csökkenés. A műanyagfogak használatát 80%-osra becsüli. Felsorolja hibáikat mint pl. idővel az eredeti transzparencia eltűnése, szürkülés, a fogtisztítás okozta labiális abrázió. A korona-híd munkák készítésekor jó eredményt ad a magas nyomáson polimerizálandó akrilát. Feldolgozása ergonomikus, a polimerizált anyag homogénebb mint a szokásos eljárással készült.
