Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
PROTETIKAI GERINCMAGASSÁG 201 Fogorvosi Szemle 71. 201—204. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató : Fábián Tibor dr. egyetemi tanár) A protetikailag használható gerincmagasság mérése KAjÍH MIKLŐS dr. Érkezett: 1977. 8zept. 9. Elfogadva: 1977. szepfc. 19. Fogatlan gerincnek nevezzük a természetes fogazat elvesztése után a fogmedernyúlvány azon területeit, amelyek a protézis fundamentumaként használhatók. A fogatlan állcsontgerincek magasságára vonatkozó számszerű adatokat a rendelkezésemre álló irodalom áttekintése során nem találtam. A vizsgálataim célja az alsó és a felső fogatlan gerincek magasságával kapcsolatos — csupán klinikai megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló — ismereteink ellenőrzése volt. Vizsgálati anyag és módszer A teljes lemezes fogpótlások alaplemezének a nyálkahártyával érintkező felszíne — polírozatlan felülete — megközelítően pontos tükörképe, negatív másolata a protetikailag használható nyálkahártya-csontalapzatnak, és ezért gyakorlatilag megbízható tájékoztatást nyújthat a gerinc formájáról, magasságáról is. A felső első nagyőrlők területén a palatum és a vestibularis áthajlás legmagasabb pontját összekötő egyenesre az alaplemez gerincéllel érintkező felszínének legmélyebb pontjából — a gerincéi pontból — bocsátott merőleges hosszát felső protetikailag felhasználható gerincmagasságnak (továbbiakban felső protetikai gerincmagasságnak) nevezem (1. ábra). Az alsó protézisen — ugyancsak az első nagy őrlők területén — a vestibuláris és az orális protézisszélen átfektetett egyenesre a gerincélpontból bocsátott merőleges hosszát (1. ábra) azonosnak tekintettem az alsó protetikailag használható gerinc magasságával (illetőleg az alsó protetikai gerincmagassággal). A protetikai gerincmagasságot a jobb és a bal oldali első nagyőrlők területén e célra összeállított műszerrel, a gerincmagasság-mérővel (2. ábra) 50 pár teljes protézisen mértem. A vizsgált fogpótlások használóinak kor és nem szerinti megoszlását az I. táblázat mutatja. A gerincmagasság-mérőnek két fő része van: az úgynevezett „óra” (2. ábra), amelyről 0,01 mm pontossággal olvasható le az eredmény, és a protézissel érintkező támasz-1. ábra. A felső (B) és az alsó (A) protetikai gerincmagasság mérésének vázlatos rajza
