Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
A SÓ-FLUOROZÁS AKCIÓTERVE 119 Az NDK-ban a Karl-Marx-Stadt-i ivóvíz fluorid-dúsítási kísérlet eredményei alapján, az Egészségügyi Minisztérium - támaszkodva a több évtizedes múltra visszatekintő' külföldi tapasztalatokra is - az eljárást alkalmasnak minősítette a fogszuvasodás tömegmegeló'zésére. Ezt követte a Minisztertanácsi rendelet 1972. július 26-án, amely az eljárás továbbfejlesztéséről, illetve kiterjesztéséről intézkedik A Minisztertanács célkeretként biztosítaná a beruházás és a folyamatos költségek pénzügyi fedezetét, továbbá utasítaná az érintett tárcák vezetőit a megvalósítás végrehajtására. A célkeret felhasználását az Egészségügyi Minisztériumra lehetne bízni, amely egyben a tárcák közötti koordinálást is — a 6.1. pontban megnevezett bizottság segítségével — végezné. Az engedély megadása után az Egészségügyi Minisztérium irányelvet adna ki, amely tartalmazná azokat az elvi kérdéseket, melyeket az alkalmazás során be kell tartani. 1.1.1. A fluorozott só forgalomba hozását hatósági engedélyhez kell kötni. Az engedélykérést a megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomások (KÖJÁL) a helyi tanácsi igazgatási és szakigazgatási vezetéssel egyetértésben kezdeményezik, az engedélyt az OKI (Országos Közegészségügyi Intézet) adja ki. Az OKI az engedély kiadása előtt kikéri az OÉTI (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet) valamint a KERMI (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet) véleményét. 1.1.2. A fluorozott só forgalomba hozását fokozatosan kell végrehajtani. A forgalomba hozást ugyanis több tényező befolyásolja. Ezek: a) A fluorozott só zavartalan, folyamatos előállításához, a gyártástechnológia elsajátításához tapasztalatszerzésre van szükség. bj Az illetékes helyi hatóságok és a lakosság állásfoglalása. A helyi szervek és a lakosság állásfoglalásától függően, a bevezetést kötelező vagy fakultatív módon lehet végrehajtani. Ahol a kötelező bevezetés mellett döntenek, ott az élelmiszerüzletekben és a közétkeztetésben csak fluorozott sót szabad árusítani, illetve felhasználni. c) Az egyes közigazgatási egységekben (főváros, megyék, városok, községek), tájegységekben (Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl stb.) nagyon eltérő helyi viszonyok uralkodhatnak. Ezeket az 1.1.1. pont alatt említett helyi kezdeményező hatóságok vizsgálják meg. A vizsgálatnak az 1.1.З., a 2., а 4.1., 4.2., 4.3. pontokban említett tényezőkre kell kiterjednie. Kedvező feltételek esetén a módszer bevezetését kezdeményezni lehet. d) Új módszer alkalmazásakor - még a leggondosabb előkészítés, tudományos megalapozottság, megfontolt mérlegelés esetén is - gondolni kell olyan tényezők felbukkanására, amelyek nem voltak előre láthatók. A tapasztalatszerzés is indokolja tehát a fokozatosság elvének érvényesülését. e) Az ellenőrző hálózat szervezetének és a személyi feltételeknek előzetes létrehozása, illetve biztosítása elengedhetetlen követelmény. Reálisan megítélve a helyzetet, ezeknek a feltételeknek sem lehet eleget tenni egyik napról a másikra. 1.1.3. Azokon a területeken, ahol a fluorozott só forgalomba hozását kérik és az engedélyt megkapják, egyéb fluoridoknak per os alkalmazása tüos (tabletta, cseppek). A lakosságot tehát az akcióról tájékoztatni kell (országos és/vagy helyi napilapok; felvilágosító előadások; plakátok stb.). A felvüágosítás nem lehet kampányszerű, azt folyamatossá kell tenni. Fluoros fogkrémek, vagy fluoridoknak bármilyen helyi formában (ecsetelés, lakk, zselé stb.) való alkalmazása megengedett. 2. Az ivóvíz F-tartalma, mint a bevezetés egyik feltétele Az irodalomból ismert, hogy - mérsékelt égövi körülmények között, függetlenül az egyének ivóvízfogyasztásának mértékétől - az ivóvíz optimális F-tartalma literenként 1,0 mg, a biztosan tolerálható határ pedig 1,5 mg [1, 3, 8, 9, 10,11, 13, 31]. A háztartási sóval tehát annyi fluoridot kell a szervezetbe juttatni, mint amennyi az 1,0 mg F/l tartalmú vízzel kerül be, és nem lépi túl az előbb említett tolerálható mennyiséget. Az ivóvizek F-tartalma nagyon különböző. Ezért döntést kell hozni abban a kérdésben, hogy a változó F-tartalmú ivóvízhez alkalmazkodó több vagy csak egyfajta F-koncentrációjú sót alkalmazzunk. A többfajta só-fluorid-keverék készítésének hátránya, hogy a keverőgépet időszakonként át kell állítani. Hátrányt jelent ez a forgalomba hozásban és terítéskor is, mert tévedések forrása lehet. A hátrányok kiküszöbölhetők, ha csak egyfajta só-fluorid-keverék előállítására kerülne
