Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
120 TÓTH К. sor. Ezt a sófajtát lehetne használni mindenhol, ahol erre szükség van. Ez egyben gazdaságosabb is. 2.1. Azokon a településeken, ahol az ivóvíz F-tartalma literenként 1,0 mg ± 20%, vagy ennél több, tilos fluoriddal dúsított sót árusítani. 2.2. Mennyi lehet az ivóvíz F-tartalma, amely mellett a fluorozott só biztonságosan alkalmazható? Adatok vannak arra vonatkozóan, hogy literenként 0,35 mg F-tartalmú ivóvíz észrevehető' védőhatást alig fejt ki [1, 8, 13]. A literenként 0,35-0,65 mg is az optimális szint alatt van, de a védőhatás már kimutatható [1, 5, 6, 7, 8,13]. Figyelembe véve az előbbieket, valamint a F-bevitel tolerálható szintjét [8, 13, 17, 19], továbbá a sófogyasztásban mutatkozó beviteli értékeket [23], megalapozottnak látszik az az álláspont, hogy a határt 0,45.mg/l-ben kell megszabni. Az ivóvíz ennél nagyobb F-tartalma esetében a fluorozott só alkalmazása tilos. A fluorozott háztartási só bevezetését tehát csak ott lehet engedélyezni, ahol az ivóvíz F-tartalma literenként 0,45 mg vagy ennél kevesebb. 3. Milyen sót fluorozzunk és mennyi legyen a só F-tartalma? 3.1. Nem lenne gazdaságos, ha a táplálkozáshoz felhasznált minden sófajtát dúsítanánk fluoriddal. Nem kell fluorozni a péksütemény, kenyér, a konzervek és a gyárüag tartósított élelmiszeranyagokhoz felhasznált sót. Ez utóbbiakhoz felhasznált só fluorozása az export szempontjából is kifogásolható lenne. Csak azt a sófajtát kell fluorozni, amelyet a háztartások, a közétkeztetés és a vendéglátóipar használ. Az ebbe a fogalomkörbe tartozó só a háztartási só [16, 20] (lásd la pont). 3.2. Eddigi kísérleti eredményeink alapján egy kilogramm háztartási sóhoz 350 mg F (773 mg NaF) keverendő [17, 19, 21, 22, 23, 27]. Eldöntendő kérdés az is, hogy a só dúsításához NaF-ot, vagy Na2SiF6-ot alkalmazzunk-e? A NaF előnye, hogy belföldi termék és sokkal jobban oldódik, míg a Na2SiF6 csak importból szerezhető be és rosszabbul oldódik. Ezért a NaF alkalmazása indokolt [20]. 3.3. A só fluorid-dúsítása NaF oldat hozzápermetezésével és keverődobbal egyszerűen elvégezhető [14, 32, 33]. 4. Á bevezetés előtt elvégzendő vizsgálatok 4.1. F-térkép készítése. A legfontosabb teendő az ivóvizek fluorid-tartalmának meghatározása, ill. ellenőrzése. A megyei KÖJÁL-okban rendelkezésre áll a területükhöz tartozó települések ivóvizének fluorid-tartalma. Ez a F-térkép azonban csak kiindulási alapnak fogadható el. Az ivóvíztermelés ugyanis állandóan növekszik. A feltárt új források vizének F-tartalma különbözhet, ami az egész hálózat ivóvizének F-tartalmára hatással lehet. Nem várható, hogy az újabb vizsgálatok a rendelkezésre álló adatokhoz viszonyítva nagyon lényeges különbségeket fednének fel. Ilyesmire azonban számítani kell, mint ahogyan az a gyakorlatban elő is fordul. A felvetett kérdést Csongrád megyében ellenőriztük. Az ellenőrzés eredményéről az I. táblázat ad tájékoztatást. Nem tekinthető lényegesnek az eltérés akkor, ha a KÖJÁL és saját adataink a 0,45 mg/liter fölötti tartományba esnek, de egymástól különböznek. A határvonalat ugyanis 0,45 mg F/Uterben kell meghatározni (lásd 2.2. pont). Ugyanígy nem tekinthető lényegesnek a különbség, ha a KÖJÁL és saját adataink a 0,45 mg/liter alatti tartományban vannak, bár egymással nem egyeznek. Ettől az elvtől eltérő értékeket lényegesnek kell tekinteni. Például Szentesen a KÖJÁL szerint az ivóvíz F-tartalma 0,60 mg, saját adatunk 0,20 mg; Baks, Magyarcsanád, Székkutas ivóvize a KÖJÁL szerint 0,55 mg F-tartalmú,i saját vizsgálatunk szerint 0,08-0,41, illetve 0,39 mg; Csanádalbertin a KÖJÁL 0,45 mg, mi 0,50 mg-ot mutattunk ki. Ilyen esetekben ismételt vizsgálatokkal kell a helyes értéket megállapítani. 4.2. Vizelet F-tartalma. A vizelet F-tartalma jól tükrözi a bevitelt [24, 25, 26, 27]. Ha a vizelet F-tartalma nem lényegesen nagyobb, mint az ivóvízé, akkor nem hatott olyan tényező, amely többlet F-bevitelhez vezetett. Ilyen tényezők: a levegő ipari F-szennyezettsége, az élelmianyagok átlagosnál nagyobb F-tartalma. Ha tehát egy populációs csoport vizelet F-tartalma hasonló az ivóvízéhez, és mindkettő alacsony - literenként nem több, mint 0,45 mg -, akkor a fluoriddal dúsított só alkalmazható. Ha viszont az ivóvíz F-szegény, a populáció vizelete pedig F-dús, akkor a fluorozott só bevezetését engedélyezni nem szabad; üyenkor közegészségügyi szempontból lehet vizsgálni az eltérés okát.
