Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
A GEROPROTETIKA HALADÁSA 91 A teljesen fogatlanok számarányát a II. táblázat mutatja. Dorsch és Laetzsch [7] Rostockban 1973-ban úgy találta, hogy minden második 62 éven felüli személy felső állcsontja és minden harmadiknak állkapcsa teljesen fogatlan. Murray [19] azt állapította meg, hogy a természetes fluoros vizet fogyasztó Hartlepoolban a 60-65 éves emberek 71,1%-a fogatlan, míg a fluorszegény vizet fogyasztó York-ban 83,6%-a. Ez amellett szól, hogy a fluor protektiv hatása a fogatlanná válás szempontjából kedvező. Adler és mtsai [2] vizsgálatai szerint rendszerint nem igazolható az a megállapítás, hogy a rendszeresen anyagcsere-egyensúlyban tartott cukorbetegek korábban vesztenék el fogaikat, és így foghiányuk idős korban hasonló, mint a diabetesben nem szenvedőké. II. táblázat A teljesen fogatlanok aránya a férfiak és nők idős korosztályaiban 60-69 év ffi% nő% 70-79 év ffi% nő% 80 felett ffi% nő% Szovjetunió (Bazijana, 1968) [3] 60 év felett 25% Pécs-Baranya (Schranz és mtsai, 1969) [23] 32,0 37,0 44,0 50,0 51,0 71,0 Bukarest, Parhon Intézet (Schranz, 1969) [23]-63,0 54,5 Angolok (Fish, 1973) [9] 65 év felett 80% Svédek (Hedegärd, 1973) [11] 42 73-Berlin (NDK) (Knak, 1974) [17] 42 63 67 E vizsgálati eredmények ismertetése után célszerűnek látszik azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy vannak a civilizált társadalomban is - nem is nagyon kis számban - olyan emberek, akiknek fogazata öreg korban sem esett a fogszuvasodás vagy a fogágybetegségek áldozatául, és így fogaik - nagyobb részben - a seniumban sem hullottak ki. Kétségtelen, hogy az öregedés fiziológiai folyamat: Bürger [6], Kiszely [16] szerint a fiziológiás életfolyamatok utolsó szakasza. Euler [8] már 1940-ben leírta a senilis - gyulladásos tünetektől nem kísért - atrophia alveolarist, ami az idős kori osteoporosis következménye. Ez a. fiziológiás senilis osteoporosis (Haranghy, 12) a patológiással szemben az egész csontrendszerre - így az állcsontokra is - kiterjed. Ilyenkor a fogatlanná válás tehát természetes kísérő jelensége a rágószerv senilis involuciójának; abban az esetben is, ha korábban a szuvasodással és a fogágybetegségekkel szemben ellenállónak bizonyult. Nossek [20] szerint a senilis fiziológiás fogelvesztés az egész szervezet harmonikus visszafejlődésének elválaszthatatlan része. Ez a véleménye Adlernek [ 1 ] is, aki hangsúlyozza, hogy az öreg korban megmaradt fogak száma a biológiai életkorra jellemző. A természetes körülmények között szabadon élő - tehát nem házi- állatok is fiziologiás-biológiás okokból vesztik el idős korban fogaikat, s minthogy nem tudnak táplálkozni, és védekezésre képtelenek, elpusztulnak. A patológiás okokból idő előtt fogatlanná vált emberek is elérhetnek magas életkort, így náluk is bekövetkezik a fiziológiás senilis osteoporosis. Főleg ez a magyarázata annak, amikor az állkapocsgerinc teljesen lebontódik, a foramen mentale a gerinc helyén a felszínre kerül, az állkapocs teste igen elvékonyodik, a szájfenék előreboltosodik. Mind olyan tényező, amely a használható fogpótlás készítését igen megnehezíti, sokszor teljesen lehetetlenné teszi [18]. Hasonlót tapasztalhatunk a felső állcsonton is, amelynek processus alveolarisa annyira lebontódhat, hogy a lapos kemény szájpadot borító sorvadt nyálkahártya áthajlás nélkül megy át a pofa nyálkahártyájába. Mindezekben az esetekben nemcsak a konvencionális kivehető protézis eredménye problematikus, de implantációs pótlás sem készíthető, mert nincs elegendő csontállomány, amelybe az implantátumokat be lehetne ültetni. Több évtizeddel ezelőtt végzett vizsgálataim azt mutatták, hogy a senilis osteoporosis nőkön korábban következik be mint férfiakon. Ennélfogva a nők teljes fogatlansága korábban manifesztálódik, mint a férfiaké. Ezt nemcsak az I. táblázatban közölt pécs-baranyai vizsgálatok, hanem Gyulavári és Tóth [10, 26] balmazújvárosi vizsgálatai is megerősítették. Francia kutatók [27] azt is tapasztalták, hogy a senilis osteoporosis nőkön korábban mutatkozik, ez jelentős mértékben a korábban bekövetkező hormonális hipofunkcióra vezethető vissza. Ezekkel szemben Hoefig [13] 1974-ben Nyugat-Berlinben a két nem között a fogatlanság tekintetében csupán lényegtelen eltérést talált.
