Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
92 SCHRANZ D. II. A fogorvos geroprotetikai tevékenysége az öregek rágószervi adottságainak és általános egészségi, valamint pszichés sajátosságainak függvénye. Már az anamnézis felvételekor adatokat kell gyűjtenünk arra vonatkozóan, hogy a rágószerv állapota az idők folyamán hogyan alakult, a pótlást igénylő személy hány éves, milyen szervi betegségekben szenved, táplálkozása szükségleteinek megfelel-e, pszichésen mennyire befolyásolható, igyekszik-e a készítendő pótlást megszokni stb. Orvosbiológiai, Ш. parodontologiai szempontból ma már tk. nem fogadható el az a szemlélet, amely azt tartja, hogy öregeknek általában inkább kivehető, a fiatalabbaknak inkább rögzített pótlást készítsünk, mert öregkorban — amennyiben még vannak maradékfogak— ezeket még gondosabban kell védeni sínezéssel, mint fiatalabbakon. Tervezéskor erre tekintettel kell lenni és minden egyes maradékfogról nemcsak klinikai, hanem röntgenvizsgálattal is meg kell győződni, hogy protetikai szempontból felhasználható-e még. A fiziológiás atrophia alveolaris senilis gyakran jár együtt a gyökércsúcs körüli hypercementosissal, ami az ilyen „megnyúlt klinikai koronájú” fogakat alkalmassá teheti arra, hogy pillérfogként, támfogként felhasználhassuk még olyankor is, ha az már ún. „utolsó maradékfog” a szájban. Hiba tehát, ha az ilyen „atrofiás” fogat mint feleslegest a fogpótlás készítése előtt eltávolítják. Ilyen és hasonló esetekben a parodontologiai profilaxis azt jelenti, hogy minél későbbre toljuk a teljes elfogatlanodás idejét. Ha híd már nem készíthető, a maradékfogakat egymáshoz rögzítjük, rúddal sínezzük. Ha már csak egyetlen támfogként felhasználható fog van a szájban, ilyenkor is lehetőleg dentalis, ill. parodontalis megtámasztású lemezes pótlást készítsünk. Teleszkópos megtámasztás tervezésekor meg kell fontolni, hogy az utolsónak megmaradt fog nem dől-e, mert ha igen, nem tengelyirányban kapja a megterhelést akkor sem, ha csiszolással igyekszünk a koronát „egyenesbe hozni”. Száz, 60 éven felüli férfi és nő részleges műfogsorának megtámasztása csak 6%-ban volt parodontalis, 2%-ban gingivodentalis és, sajnos, 92%-ban gingivalis [24] — bár ezek között tovafutó kapcsos protézis is volt, ami bizonyos tekintetben támasztottnak vehető. A gingivalis támasztásról tudjuk, hogy a fogakat, ül. a parodontiumot károsítja, nem a profilaxist, hanem a mielőbbi elfogatlanodást szolgálja. E vizsgálatok szerint a 100, részleges lemezes pótlást viselő 60 éven felüli férfi és nő 493 maradékfoga közül 2—5 év alatt 20%-ot távolítottak el. Ezek a számok önmagukért beszélnek! A teljes lemezes fogsorok használhatóságát ületően: 283 protézisviselő közül 60,2% megelégedett volt; de csak 41,3%-ban mutatkozott a felső és csak 6,9%-ban az alsó protézis relatíve stabünak [14]. A jobb eredmények elérésére a teljes lemezes pótlás készítésekor az öregkorban különös gonddal kell értékelni nemcsak a csontos alap felé néző igen sorvadt érzékeny és sérülékeny nyálkahártyával borított, hanem az egész felszín adottságait [18]. Általánosságban pedig minden vonatkozásban tekintettel kell lenni a páciens pszichoszomatikus áüapotára. A férfiak általában könnyebben szokják meg a teljes protézist a nőknél [5]. A geroprotetikában tehát csak akkor érhetünk el jó eredményt, ha a fogelvesztés és a senüis involúció következményeit egyaránt figyelembe vesszük. Ennélfogva itt még fontosabb szerepe van a helyes tervezésnek, a pontos berajzolásnak, az orvos-biológiai szempontok maradéktalan érvényesítésének. IRODALOM: 1. Adler P.: Zahnärztl. Welt 65, 502 (1964), österr. Zschr. Stomat. 62, 396 (1965). - 2. Adler P. - Borbély В. - Tóth Á. - Varga F.: Caries Res. 4, 78-88 (1970). - 3. Bazijana, G. V. - Gavrilov, В. I. - Okszman, I. M.: Ortopedicseszkaja sztomatologia, Medgiz, Moszkva (1968). - 4. Breustedt, A.: Stomat. DDR 26, 517 (1976). - 5. Breustedt, A.: Dtsch. zahnärztl. Z. 30, 565 (1975). - 6. Bürger, M.: Altern und Krankheit als Problem der Biomorphose. Thieme, Leipzig (1960). - 7. Dorsch, C. - Laetzsch, E.: Dtsch. Stomat. 23, 16 (1973). - 8. Euler, H.: Dtsch. zahnärztl. Wschr. 43,
