Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
94 CSORBA LÄSZLÖ DR. hajnalban arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Érezte, hogy a fogmü a garatjában van. Felesége a hátát ütögette, erre légzése kissé javult. Mentőt hívtak, a Bajcsy Zs. Kórház gégészetére került. Rtg-vélemény: ,,Kb. a bifurcatio magasságában rtg-árnyékot nem adó, de kontrasztanyaggal jól körülhatárolt, kb. 6—8 cm-es idegen test látható. Mellette a kontrasztanyag akadálytalanul lefolyik.” A gégészeten, miután oesophagoscoppal a s. fmü eltávolítása több próbálkozás után sem sikerült, úgy döntöttek, hogy a gyomorba juttatják. Négy nap múlva a s. fmű per vias naturales távozott. A páciens a történteket 1975 májusában fogtömós készítésekor közölte velem. 3. B. L.-né 32 éves varrónő 1976. június 18-án keresett fel, mert a 12—11—21 háromfogú akrilát-hídja mozgott. A hidat kézzel le lehetett venni. A 12 korona alatt gangraenás pulpájú radixot találtam. A 21 akrilátkoronájából a cement kioldódott. Javasoltam a radix eltávolítását és új híd készítését. A páciens a következő hét hétfőjére halasztotta az extractiót. Tilalmam ellenére otthonában a hidat szájába visszahelyezte. Június 22-én vacsorakor a hidat lenyelte. Másnap reggel jelent meg rendelésemen ; elmondta, hogy nyelési panasza nincs, gyomra kissé émelyeg. Mivel a híd viszonylag kis méretű és tompa felszínü volt, körzeti orvosával megbeszélve obszerváltuk. A hidat a páciens nem találta meg. Minthogy árnyékszékre járt, valószínű, hogy a s. fmű per vias naturales távozott. Megbeszélés A páciensek fogmuveiket általában végleges megoldásnak tekintik. Amikor azon rendellenességet tapasztalnak, inkább eltűrik és megszokják, semhogy azonnal fogászaton jelentkeznének. A szájba helyezett fogművek el nem hanyagolható hányada szenved sérülést. A forrasztott hidak sokszor eltörnek, a fazetták az öntött hidakról is leválhatnak. A kivehető protézisek közül különösen a részleges, műanyagból készült fogsorok hajlamosak arra, hogy eltörjenek. Eismann [2] anyagában a fogmüvek 6 éves használat után 85%-ban javításra szorultak. A kivehető részleges akrilát fogművet nem vethetjük el teljesen. Schranz szerint [7] „A hazai fogbeteg ellátásban átmeneti kompromisszumnak kell tekintenünk az akrilát összekötő részes fogpótlást”. Nem minden esetben készíthetünk teleszkópos vagy fémvázas protézist. Magas áruk is nehezíti alkalmazásukat. A teljes felső fogművek törése a középvonalban gyakori. Grüszer és Kovács [4] 500 törött protézist vizsgált; 31,6%-ban találtak törött teljes felső lemezt. A s. fműveket a páciensek sokszor hónapokig hordják; félnek, hogy a fogorvos szájukból eltávolítja és bizonytalan időre fogatlanná válnak. A lenyelés prevenciója a fogművek tervezésekor, majd a szájbahelyezéskor kezdődik. A teljes felső akrilát lemezt a masseter-rágók és az éjszakai fogcsikorgatók hamar eltörik, ilyenkor eleve fémlemezt javasoljunk. A részleges fogműveket a kidolgozáskor a támfogak környékén több esetben el vékonyítják; ugyanígy a teleszkóp koronák körül is. A kapcsokat néha vékonyan fedi az akrilát. Ezek a helyek hajlamosak sérülésre. Ilyenkor jobb a fogművet eleve sérültnek tekinteni; átadás helyett küldjük vissza a laboratóriumba erősítésre. Az Áll. Fogtechnikai V. 3. számú laboratóriuma ezirányú kérésemet mindig teljesítette. Átadáskor a szokásos tájékoztatás során figyelmeztessük a pácienseket: ha fogművükön idővel bármi szokatlant éreznek, fájdalommentesség esetén is jelentkezzenek a fogászaton és ne próbálják pótlásukat epokittal vagy forrasztópákával egyesíteni. A kezelések során, ha betegünkön s. fművet találunk, világosítsuk fel annak veszélyes voltáról is. A s. fművet nem mindig engedi a páciens a szájából eltávolítani. Ilyenkor biztosítani kell magunkat is, mert felelősek vagyunk a betegért. Schranz [8] véleménye: ,,A három szerencsésen végződött eset tanulsága az, hogy nem elég a pácienst esetleg az asszisztensnő jelenlétében is figyelmeztetni arra, hogy az ilyen protézis életveszélyes lehet, hanem helyesebb, ha a figyelmeztetést írásban rögzítjük, lehetőleg az asszisz
