Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

90

REHÁK DR.—SEBESTYÉN DR.

I. táblázat

II. táblázat

Molaris extractio százaléka 6—18 éves korban (757 tanuló)

6—10 év 7 %

11—14 év 17 %

15—18 év 76 %

8—14 éves gyermekek okklúziós állapota (402 tanuló)

Jó Kielégítő Rossz 21 % 29 % 50 %

éves tanulót vizsgáltunk meg. A fogeltávolítás oldalán levő okklúziós állapotot Taatzhoz [12] hasonlóan kielégítő, ill. rossz kategóriába soroltuk. Az eredményt a II. táblázatban részletezzük.

Modell analízis, fénykép- és röntgenfelvételek alapján hatos-extractio után a következő fogelmozdulásokat állapítottuk meg:

1. A felső fogívben a második molarisok viszonylag gyorsan és testesen vándorolnak a hiány helyére (1. ábra). A második praemolarisnak jóval kisebb a disztális irányú vándorlási hajlama, ez magában nem elegendő a frontfog torlódás megszüntetésére.

2. Az alsó fogívben az extractio idején még át nem tört második praemolaris disztális irányba vándorolva törhet át. A vándorlás mértéke függ az extractio idejétől; minél korábban történt, annál nagyobb fokú (2. ábra). Ilyen esetben a hetes nem mutat meziális irányú vándorlási hajlamot. Egyébként a hetesek főleg a hiány helyére dőlnek.

3. Az antagonista nélküli fogak gyakran megnyúlnak; ez a harapás süllyedését okozhatja az oldalsó fogak területén; különösen akkor, ha a tejmolarisokat is idő előtt távolították el (3. ábra).

4. Gyakran keletkezik singularis antagonizmus; ez csökkenti a rágóképességet és növeli a parodontosisra való hajlamot (4. ábra).

3. ábra

4. ábra