Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-03-01 / 3. szám
A CARIES PATOGENEZISE 67 Lehner, Zengő és mtsai Mancini technikával végeztek IgA meghatározást és azt tapasztaltak, hogy cariesAiajlamos személyeken a nyál Tg A~koncentráció és a clearance, alacsonyabb, a szérum-szint magasabb, mint caries-reziszténs személyeken. Everhart, Grigsby és Carter a caries-IgA összefüggés kiterjedt tanulmányozását végezték az életkor, D, DMF és IgA koncentráció vonatkozásában. Vizsgálataik eredménye megerősíteni látszik azt a hipotézist, hogy a nyál IgA,a caries mennyiséggel változik. Korcsoport vizsgálataik eredményei azt jelzik, hogy a személyek immunizálódnak. Kennedy és mtsai, Lehner és mtsai, Challacombe a szérum-antitestek tanulmányozása során streptococcus mutánssal szemben különböző antitest titert észleltek alacsony és magas DMF szám esetén. Kennedy és mtsai azt találták, hogy a streptococcus SL2 sejtfalfrakció ellen képződött anti-íSLj titer magasabb volt caries-menteseken. Az anti-FA, titerben nem volt jelentős eltérés a carieses és caries-mentes csoportban. Markham és mtsai megnövekedett antitest titert észleltek cariogen streptococcusok cellularis és extracellularis elemeivel szemben. Az immunoglobulinok diffúziójának mértéke a Lehner és mtsai által alkalmazott immunokémiai technika mellett megfelelt molekulaméretüknek. Ha sikerülne kimutatni, hogy a nyál IgA a caries-hajlamos személyeknél nagyobb molekula méretű mint caries-menteseknél, ez magyarázná a két csoportnál talált értékek közötti eltérést. Sims cariogen streptococcusok ellen képzett antitesteket vizsgált olyan fogorvoshallgatók nyálmintáiban, akik jelentős eltérést mutattak caries-megjelenés alapján. A kapott IgA és IgG koncentráció a normális határokon belül volt és nem volt összefüggésben a caries-megjelenéssel. Ackveld és mtsai szerint a plakk és gingiva-váladék IgA és IgG mennyisége nem különbözik caries-aktív és carles-mentés egyénéknél, de napi ingadozást mutat. Ha abszolút protektiv szerepe nincs is ezeknek az antitesteknek, az elfogadható, hogy szerepet játszanak a caries-mentes státus fenntartásában a többi ismert faktorral együtt. Jelenleg nem tisztázott a megnövekedett mennyiségű antitest védőhatása. Az adott pillanatban döntő szerepet játszó antigen ellen képződött antitest kimutatása nehézségekbe ütközik, így csak az IgA nyomonkövetése adhat bepillantást, hogy mit várhatunk a caries-antitest kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a caries-mentes személyek figyelemreméltó hajlammal rendelkeznek a magas antitest-szint képzésre bármilyen organizmussal szemben, amelyet ma divatosan cariogennek tartanak. Azok az állatkísérletek amelyekben sikerült kimutatni az antitestek védőhatását, többségben vannak a sikertelenekkel szemben. A Igejthez-kötött immunitást aránylag kevéssé tanulmányozták. Lehner és mtsai streptococcus mutánssal szemben nem észlelték normál egyéneken, de plakk-képződés megindulása után 7—14 nappal jelentős lymphocyta transzformáció és macrophag-migratio gátlást tudtak kiváltani. A lymphocyták stimulatiós indexe és az aktív caries nélküli egyének DMF száma negatív összefüggést mutatott. Ez arra utal, hogy a sejtes immunválasz részt vesz a caries immunológiájában, de ehhez in vivo körülmények között adjuvans hatásként a dentalis plakk jelenléte szükséges. Miután a caries kimeríti — fentiek szerint — a fertőző betegség fogalmát, több kutató tanulmányozta a vaccináció lehetőségét. Fitzgerald és Keyes sikertelenül próbálta hörcsögök aktív immunizálását streptococcus mutánssal szemben. Wagner streptococcus faecalissal létrehozott caries esetében homológ baktériumokkal immunizálva védőhatást észlelt gnotobiotikus patkányokon. Tänzer és mtsai streptococcus mutánssal subcutan immunizálva patkányokat, szérum és nyál antitesteket észleltek és egy csoportban caries redukciót.
