Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-03-01 / 3. szám
66 VASS Z. DR.—BÁNÓCZY J. DR. Plakk-mikrobiológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy aktív carieses laesiók jelenlétében a streptococcus mutans százalékos aránya magasabb volt a többi streptococcus specieshez viszonyítva, szemben a caries-mentes személyekből vett mintákkal. Streptococcus mutans emberben csak a fogak áttörése után található. Rogers szerint nem valószínű, hogy a streptococcus salivariushoz hasonlóan az anyától fertőződik. Shklair, Keene és Cullen vizsgálatai szerint a plakk lokalizációja lényeges lehet a streptococcus mutans előfordulás szempontjából. Az approximalis és occlusalis felszínről vett mintákban mintegy kétszeres volt az előfordulás a buccolingualis felszínhez viszonyítva caries-mentes esetekben. Magas DMF szám esetén a baktériumszám ugyanilyen sorrendben lényegesen magasabb volt. Ma még nem tisztázott, hogy a specialis cariogen faktor a streptococcus megfelelő helyen való megtapadása, jelenléte, vagy a jelenlevő coccusok száma. Mikx, van der Hoeven, König, Plasschaert és Guggenheim szerint a kevert infekciónak kitett, gnotobiotikus*, állatokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a jelenlevő más mikroorganizmusok (pl. veillonellák) befolyásolják a cariogen speciesek potenciálját. A számos irodalmi adat ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy a caries megindításában a leglényegesebb agens a streptococcus mutans, de a folyamatban más mikroorganizmusok is szerepet játszhatnak. A caries frekvencia és a streptococcus szám között talált — egyes szerzők szerint nem bizonyított — pozitív összefüggések számos kutatót indítottak annak kiderítésére, hogy gnotobiotikus kísérleti állatokon, cariogen baktériumokkal való fertőzéssel létrehozható-e a caries. Elsőnek Orland és mtsai gnotobiotikus patkányokon enterococcus és anaerob, vagy proteolytikus bacillussal, majd Fitzgerald és Keyes streptococcus tenyészettel, Fitzgerald és Bowen patkányokon, hörcsögökön és majmokon streptococcus mutánssal cariest hoztak létre. Ezek a kísérletek azt igazolták, hogy a caries infekciós betegség. Annak eldöntését, hogy az így létrehozott kísérletes caries kapcsolatba hozható-e az embernél kialakuló cariessel, immunológiai módszerekkel próbálták megközelíteni. Az immunrendszer négyféle úton befolyásolhatja a fog- és szájbetegségek patogenezisét: helyi secretoros és systemás (szérum) antitestek, valamint helyi és systémás sejthez-kötött immunitás útján. Ezek az immunválaszok három folyadékrendszer útján fejthetik ki hatásukat: a nyál, az ínyváladék és a vér útján. A secretoros immunoglobulinok közül az IgA a nyálban nagyobb (19 mg/100 ml), az IgG és IgM kisebb (1,4 mg/100 ml) mennyiségben van jelen. A secretoros IgA proteolytikus emésztéssel szemben ellenálló és védőhatást fejt ki a nyálkahártyára, megakadályozva az antigenátvitelt. Az ínyváladék kiegyenlítő rendszerként szerepel a nyál és a bám alatt keringő vér között. KÍinikailag ép ínyben is megtalálható, a vér számos elemét tartalmazza. A systemás komponenst képviselő vér immunoglobulinokat, komplementet és sejtes elemeket tartalmaz. Az immunválaszok analízise alapján úgy látszik, hogy normális egyének szérum és nyál antitesteket termelnek gombák, vírusok, Gram pozitív és negatív mikroorganizmusok hatására. A cariessel kapcsolatos immunológiai vizsgálatok nehezen indultak meg, mivel úgy gondolták, hogy a fog és ezen belül a zománc speciális szerkezete nem alkalmas a klasszikus immunreakciók lezajlására. Az újabb kutatások során azonban bizonyítékok születtek e három immunmechanizmus (nyál, ínyváladék és vér) lehetséges szerepére a fogszuvasodás megakadályozásában. Lehner és mtsai szerint az immunhatás a pulpakeringésen keresztül is érvényesülhet. * Gnotobiozis eleve steril kísérleti állatoknak, ismert organizmussal (organizmusokkal) való fertőzése.
