Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-02-01 / 2. szám
REOGRÁFIÁS VIZSGÁLATOK 53 Fogorvosi Szemle 69. 53—56. 1976. A Zala megyei II. Kórház-Bendelőintézet, Nagykanizsa (igazgató főorvos: Düh András dr ) II. Belgyógyászati osztályának (főorvos: Csermely Ferenc dr.) és fogászati szakrendeléseinek (főorvos: Megyeri Cyörgy dr.) közleménye Reográfiás vizsgálatok az állkapcson Jírta: MEGYERI GYŐR G Yf [dr., SEBESTYÉN MIKLÓS dr. és S Z A b;Ő E;M ILIA dr. Az ép viszonyokat, vagy a kóros elváltozásokat jellemző keringési állapot vizsgálata régóta az érdeklődés homlokterében áll. A stomatologiában alkalmazott, in vivo detektáló módszerekről számoltak be: Bonora [2], Burnette és Hohn [4], ProkhonchuJcov és mtsai [14], Upthegrove és mtsai [16]. A reográfia (az angol nyelvű irodalomban: impedance plethysmography) is üyen, a keringést dinamizmusában, élőben regisztráló vizsgáló metódus. Mann [11] közlése óta kiterjedten használják a perifériás erek és érbetegségek tanulmányozására [1,6, 7, 8, 9, 10, 12, 15, 17]. A módszer biofizikai alapja az, hogy adott terület elektromos vezetőképessége megnő a pulzushullám belépésével, mert a vérmennyiség járulékos vezetőként hat. így az élő szövetek vezetőképesség váltakozása ritmikus és a pulzussal szinkron. Ha a vezetőképesség állandó váltakozásainak jeleit megfelelő módon rögzítjük, úgy egy karakterisztikus görbét kapunk (reogramm). A keringés bármely eredetű megváltozása jellegzetes módon befolyásolja a vezetőképességet, következésképpen a reogrammot is. Kusztos [10] konvertibilisnek és nagymértékben szenzitivnek tartja a módszert. Konvertibilitáson azt érti, hogy a görbe analízis megbízható következtetésekre vezet, a reográfia szenzibilitása pedig olyan csekélymérvű változások kimutathatóságát jelenti, melyek más módszerrel nem, vagy alig érhetőek el. Fogászati vonatkozású reográfiás vizsgálatról Brown [3] próbálkozásán kívül DunJcer [5], valamint Prokhonchukov és mtsai [13] közlései jelentek meg. Vizsgálatok, módszer Vizsgáltuk 20 egészséges, 20 éves férfi állkapcsát. A vizsgálatra csak ép fogazatúak kerültek intakt parodontiummal. Méréseinket Biokomb-5 készüléken végeztük. Az áthajlásban elhelyezett réz-elektródákat alkalmaztunk az azonos oldali 3-as, és 7-es fogaknak megfelelően. így az a. alv. inferior ellátási területének viszonylag nagy szegmentumáról igyekeztünk információt nyerni. Jelen dolgozatban ismertetett méréseink előtt megkíséreltük az elektródákat a fogakra helyezni; körkörös matricaszerűen. Ilyen módon azonban értékelhető görbét nem sikerült levennünk. Feltételezzük, hogy a fogak elektromos ellenállása egymagában felülmúlja a reográfiával kimutatható vezetőképesség váltakozások mértékét. Hasonló okkal magyarázza — egyebek mellett — Brown [3] mérési sikertelenségét. Eredmények Az általunk alkalmazott módszerrel ép keringésű állkapocsról levehető reogrammot mutat az 1. ábra. Megfigyelhető a pulzushullám belépésével, majd a lassúbb elfolyással együttjáró vezetőképesség változás jele, mely a paralel felvett EKG görbével szinkron. A reogramm megfelel az általánosan elfogadott [1, 10] perifériás normálgörbének: meredeken felhágó, ún. anakrot szár, ezt követi a hegyes, határozott
