Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-06-01 / 6. szám
170 EMBER ERIKA DR. Állkapocsízületi károsodások kapcsán a leggyakrabban fájdalom, myalgia ízületi ropogás, állkapocs deviáció, szájnyitási korlátozottság észlelhető a betegeken. Megfigyeléseink szerint előfordul, hogy az állkapocsízületi megbetegedés első tünete az ízületi ropogás. Ennek a beteg által tudat alatt végzett gyakori ismétlése súlyos ízületi károsodást okozhat (3., 4. ábra). Funkciózavarok a parodontiumban és az állkapocsízületben együttesen is jelentkezhetnek. A parafunkció kórisméje csupán klinikai vizsgálattal nem mindig könnyű, ezért különböző mérőmódszereket írtak le az irodalomban. Ilyenek: 1. A Mühlemann-féle parodontometrikus módszer, amellyel a fogak különböző elmozdíthatósági foka észlelhető a különböző napszakokban. 2. Elektromyographiás vizsgálat: fokozott izomtónust mutat parafunkció kapcsán. Ez a metódus nehézkes, költséges; hátránya, hogy a beteget és a regisztráló gépet vezeték köti össze, s ez akadályozhatja a parafunkciók végzését. 3. Pontosabb, de költséges a telemetriás eljárás, amikor miniatűr rádióadót építenek be egy koronába, a vevőkészüléket pedig a beteg táskájában helyezik el. Ez a készülék vizsgál minden nyomásimpulzust, annak erejét, irányát, tudat alatti parafunkció esetében is. Beteganyagunkban olyan súlyos parafunkciós esetek is előfordultak, amelyek egyrészt elviselhetetlen fogcsikorgatásuk kapcsán fogászati kezelést igényeltek, másrészt hibásan szerkesztett fogpótlásaik miatt oly mértékben váltak fogcsikorgatóvá, hogy ideggyógyászati kezelésben is részesültek. Az idegorvosi kezelés hatására eseteinkben jelentős javulás nem mutatkozott. Megfigyeléseink szerint a parafunkciót végző betegek mintegy 10%-ában észlelhető csupán hangfenomén (csikorgó hang). Vizsgálatokat végeztünk Bretán dr.-ral és Vágó dr.-ral a parafunkciós artikulációs mozgások által kiváltott hangok intenzitására, időtartamára, intervallumára vonatkozóan. A parafunkciót kísérő hangjelenségek pontosabb analízisére ezeket magnetofonszalagra rögzítettük. Betegeinken a kezelés kezdeti stádiumában észlelt hangjelenségeket és a gyógyulás során bekövetkezett javulást magnetofon felvételeinken ismételten jól megfigyelhettük, összehasonlíthattuk. Betegeinken komplex kezelést alkalmaztunk: okkluziós analízis alapján végzett becsiszolást, dezorientációs készüléket, esetenként nyugtátokat, izomrelaxánsokat adtunk és kifogástalan protetikai ellátásra törekedtünk. A kezelés hatására betegeinken a parafunkciós hangjelenségek is megszűntek. Mint említettük a protetikai ellátás sikertelenségét okozhatja az a körülmény, hogy a beteg parafunkciót végez. így előfordulhat, hogy az egyébként jól funkcionáló, teljes vagy részleges fogpótlások nem maradnak helyükön, mert a parafunkció végzésekor a beteg ezeket inadekvát mozgásokkal kimozdítja eredeti helyéről. Egyes esetekben ez még a fogsorok töréséhez is vezetett, más esetekben lötyögő, csontmag nélküli gerinc kialakulásához. Rögzített fogpótlásokon , .. . , , , , , , „ , korai rágóéli vagv rágófelszíni kopás nákatfelsó akrilát fogakkal: koptatta át a gyakran utal parafunkció vegzesere parafunkciót végző beteg (5. abra).
