Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-06-01 / 6. szám

170 EMBER ERIKA DR. Állkapocsízületi károsodások kapcsán a leggyakrabban fájdalom, myalgia ízületi ropogás, állkapocs deviáció, szájnyitási korlátozottság észlelhető a bete­geken. Megfigyeléseink szerint előfordul, hogy az állkapocsízületi megbetegedés első tünete az ízületi ropogás. Ennek a beteg által tudat alatt végzett gyakori ismétlése súlyos ízületi károsodást okozhat (3., 4. ábra). Funkciózavarok a parodontiumban és az állkapocsízületben együttesen is jelentkezhetnek. A parafunkció kórisméje csupán klinikai vizsgálattal nem mindig könnyű, ezért különböző mérőmódszereket írtak le az irodalomban. Ilyenek: 1. A Mühlemann-féle parodontometrikus módszer, amellyel a fogak külön­böző elmozdíthatósági foka észlelhető a különböző napszakokban. 2. Elektromyographiás vizsgálat: fokozott izomtónust mutat parafunkció kapcsán. Ez a metódus nehézkes, költséges; hátránya, hogy a beteget és a regisztráló gépet vezeték köti össze, s ez akadályozhatja a parafunkciók vég­zését. 3. Pontosabb, de költséges a telemetriás eljárás, amikor miniatűr rádióadót építenek be egy koronába, a vevőkészüléket pedig a beteg táskájában helyezik el. Ez a készülék vizsgál minden nyomásimpulzust, annak erejét, irányát, tudat alatti parafunkció esetében is. Beteganyagunkban olyan súlyos parafunkciós esetek is előfordultak, ame­lyek egyrészt elviselhetetlen fogcsikorgatásuk kapcsán fogászati kezelést igé­nyeltek, másrészt hibásan szerkesztett fogpótlásaik miatt oly mértékben váltak fogcsikorgatóvá, hogy ideggyógyászati kezelésben is részesültek. Az idegorvosi kezelés hatására eseteinkben jelentős javulás nem mutatkozott. Megfigyeléseink szerint a parafunkciót végző betegek mintegy 10%-ában észlelhető csupán hangfenomén (csikorgó hang). Vizsgálatokat végeztünk Bretán dr.-ral és Vágó dr.-ral a parafunkciós arti­kulációs mozgások által kiváltott hangok intenzitására, időtartamára, inter­vallumára vonatkozóan. A parafunkciót kísérő hangjelenségek pontosabb ana­lízisére ezeket magnetofonszalagra rögzítettük. Betegeinken a kezelés kezdeti stádiumában észlelt hangjelenségeket és a gyógyulás során bekövetkezett javu­lást magnetofon felvételeinken ismételten jól megfigyelhettük, összehasonlít­hattuk. Betegeinken komplex kezelést alkalmaztunk: okkluziós analízis alapján vég­zett becsiszolást, dezorientációs készüléket, esetenként nyugtátokat, izom­­relaxánsokat adtunk és kifogástalan protetikai ellátásra törekedtünk. A kezelés hatására betegeinken a parafunkciós hangjelenségek is megszűntek. Mint említettük a protetikai ellátás sikertelenségét okozhatja az a körül­mény, hogy a beteg parafunkciót vé­gez. így előfordulhat, hogy az egyéb­ként jól funkcionáló, teljes vagy rész­leges fogpótlások nem maradnak he­lyükön, mert a parafunkció végzése­kor a beteg ezeket inadekvát mozgá­sokkal kimozdítja eredeti helyéről. Egyes esetekben ez még a fogsorok tö­réséhez is vezetett, más esetekben lö­työgő, csontmag nélküli gerinc kiala­kulásához. Rögzített fogpótlásokon , .. . , , , , , , „ , korai rágóéli vagv rágófelszíni kopás nákatfelsó akrilát fogakkal: koptatta át a gyakran utal parafunkció vegzesere parafunkciót végző beteg (5. abra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom