Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
4 HATTYASY D. DR. A tejfogak biológiájának néhány újabb adata Irta: Prof. HATTYASY DEZSŐ dr. Ismét abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a jelen Árkövy-Vándorgyűlés elnöke Tóth professzor felkért az Árkövy-Emlékbeszéd megtartására. Ez nyilván nem véletlenül történt, hiszen a SZOTE Fogászati Klinikája most 25 éve létesült és annak én lehettem első igazgató-tanára. Arkövyt sok szempontból lehetne méltatni, bírálni és megértetni; úgy gondoltam, hogy helyesebb, ha most rövid személyes visszaemlékezés után az Ö szellemének tiszteletére az utóbbi években végzett klinikai és kórélettani munkám egy részét összefoglalva ismertetem — melynek talán ő is örült volna. Kevesen vannak ma már életben, akik Arkövy József professzort nemcsak hírből ismerik, hanem személyesen a klinikáján találkoztak vele. Még kevesebben, akik mint magánembert, atyai barátként, ismerhették. Magamat ezen utóbbi kevesek közé sorolhatom és a szakmánkban talán egyedülinek mondhatom. Arkövy József 1851. február 8-án született és 1922 májusában, 71 éves korában halt meg; én a 21 éves ifjú akkor 3. éves medikus voltam, aki tekintettel a szoros baráti és munkatársi viszonyra, mely édesapám Hattyasy Lajos és Arkövy között fennállt, gyermekkorom óta ismertem őt, nem a professzort, hanem az embert. Utoljára 1921 őszén látogattam meg, súlyosan beteg édesapám megbízásából. Az ősz, igen megtört Arkövy, rendkívül szegényes körülmények között Semmelweis utcai kis lakásában éldegélt, de elméje, fantáziája friss volt és betegágyában még szeretett szaktudományának jövőjéről is beszélt — nekem a 3. éves medikusnak —. minden keserűség nélkül. Ez a beszélgetés egy igen becses és féltett emlékem maradt. A stomatologiát egységben szemlélte és úgy gondolta, hogy arra az alapra, melyet ő még 1885-ben a „Diagnostik der Zahnkrankheiten” c. munkájával (1), a ma is élő „diagnosztikával” lerakott, fel kellene építeni az egységes stomatologiai „indieatio”-t és „therapia”-t. Az én feladatomnak szánta ezt, bár akkor még nem tudtuk, hogy a stomatologiát fogom szakterületként művelni. Hajlamom, érdeklődésem már akkor kimondottan a kutatómunka felé fordult, a structura és functio összefüggései érdekeltek. Haló poraiban is bocsánatot kérek Árkövy-töl, hogy a nekem szánt szép feladatot nem tudtam valóra váltani. Mások végezték el ezt helyettem: erről tanúskodik a kivirágzott magyar stomatologiai tankönyv-irodalom. Igyekeztem azonban Arkövy szellemében kutatni, ami nem volt nehéz, hiszen ő korát megelőzve olyan célokat és módszereket jelölt meg, amelyekért ma is dolgozunk. Diagnosztikájának előszavában már ezt találjuk: „Mein Bestreben ging dahin aus, den Zusammenhang der gesammten klinischen Erscheinungen mit den entsprechenden pathologischen Veränderungen herauszufinden .. . und . . . diese ... Zusammengehörigkeit beider Theile... festzustellen.” Magyarul, „igyekeztem a klinikai és pathologiai jelenségek összefüggését megtalálni és ezen két tényező összetartozását meghatározni.” Mi, ezen túlmenően, amennyire lehetséges, igyekszünk még az okozati tényezőket is bekapcsolni. Ezek után példa, vagy paradigma-képpen a tejfogazat klinikumának egyik lényeges kérdéséről, a tejfogpulpa és a caries összefüggéséről, továbbá a tejfog pulpának az idővel, tehát az egyén öregedésével kapcsolatos elváltozásairól szeretnék szólni, összefoglalom azokat a vizsgálatokat, melyeket munkatársaimmal az utóbbi 7—8 évben végeztem, és amelyek megítélésem szerint Arkövy idézett célkitűzésének szellemében történtek. Valamely témakörrel való foglalkozás nem a véletlen játéka; régi tapasztalat, vagy élmény indíthat egy-egy tudományos kutatást. Ez történt a jelen esetben is: két ismétlődő élmény-köröm szövődött a tejfogakhoz és késztetett arra, hogy a problémával behatóan foglalkozzam. Már fiatal fogorvos-koromban ismételten feltűnt nekem, hogy nagyobbacska — 8—10 éves — gyermekeken, gondosan kialakított és a tejmolárisokban lege artis elhelyezett 2. osztályú tömések alatt, melyeket a gyermek is jól tolerált, a fogpulpa gyakran elhalt és gennyes parulisok alakultak ki. A tömés maga teljesen rendben volt. Hasonló körülmények között a 2. dentitio fogain ilyesmit alig láttam. Másik élményem az volt, hogy gyakorta hoznak iskolás-kor előtti 4—5 éves gyermekeket fájós tej fogakkal a klinikai ambulantiára. Ezek azok az esetek, melyekről Arkövy is megjegyzi (1. 339. o.), hogy igen feltűnő subjectiv tünetekkel járnak („... alarmierende subjectiven Erscheinungen . . .”) és, hogy a kis páciensek nem tud- * * Arkövy emlékbeszéd a MFE XI. Arkövy-Vándorgyülésén Szegeden, 1974. IX. 26-án.
