Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
72 CSIBA ÁRPÁD DR — RÖHLICH PÁL DR. Autoplastikus csont-spongiosa alkalmazása értelemszerűen és irodalmi adatok szerint is kedvezőbb lenne, de homoioplastikus csont alkalmazásával járulékos műtétet takarítunk meg. Minél nagyobb a műtét során keletkezett üreg, annál fontosabb a gyors csontosodás a pathologiás törés veszélye miatt ( Berényi, Gyenes és Tóth). Eddigi tapasztalataink alapján fenti műtéti eljárást az állcsont-cysták kezelésében — a gyakorlat és a gyógyulás szempontjait figyelembe véve — jónak mondhatjuk. Irodalom a szerzőknél. Й. X a M о p и, Б. Киш, Й. Кун, И. В а p x e и : Хирургическое лечение кист челюсти дензантигенизированным консервированным губчатым веществом В ходе проведения 24 операций авторы не наблюдали постоперационных осложнений. Главное преимущество метода заключается в том, что в случаях больших и средней величины кист время последующего лечения сокращается и ускоряется окостенение. Dr. J. Hámori—Dr. В. Kiss—Dr. J. Kun—Dr. I. Várhelyi: Chirurgische Behandlung der Kieferzysten mit desantigenisierter Konserv-Spongiosa Bei 24 Eingriffen wurde keine postoperative Komplikation beobachtet. Hauptvorteil des Verfahrens ist, dass im Falle der mittelgrossen und grossen Zysten die Zeit der Nachbehandlung verkürzt und die Ossifikation schneller wird. Fogorvosi Szemle 67. 72—76. 1974. A budapesti Semmelweis Orvostudományi E gyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és az I. sz. Központi Elektronmikroszkópos Laboratóriumának (mb. vezető: Rőhlich Pál dr.) közleménye Emberi foggyökérhártya Malassez-féle hámelemeinek ultrastr ucturá j a írta: CSIBA AEPJÍD dr. és RÖHLICH PÁL dr. A szakirodalom e hámelemek első leírójaként Malassezt tartja nyilván, annak ellenére, hogy őt megelőzően Seres már 1817-ben „restes de l’organe de rémail”-ként ismertette. Azóta több közlemény foglalkozott e hámelemekkel, azonban morphologiájuk, élettani és különösen pathologiai szerepük mind a mai napig tisztázatlan maradt. Az oralis daganatok jelentős részének velük való kapcsolata pedig nagyon is sok kérdést vet fel, amelyekre jelenlegi ismereteink birtokában nem lehet megfelelni. Gyakran felhozott feltevés, hogy a Malassez-féle hámelemek bizonyos oralis daganatok (állcsont-cysták, embryoplastikus daganatok, elsődleges csont-carcinoma stb.) kiindulási forrása. Mikola és Bauer erre vonatkozó vizsgálata az ellenkezőjét állítja, és ezeket a hámelemeket a fejlődés során visszamaradt, működés nélküli relictumoknak tartja, amelyek idővel elhalnak és felszívódnak vagy elmeszesednek. Az ellentétes feltevések természetéből folyik, hogy vizsgálataink fő célja annak a kérdésnek a megválaszolása, vajon lehet-e hámelemekben olyan finomabb structura-változásokat találni, amelyek a különböző pathologiás állapotok (degeneratio, daganat stb.) kialakulására esetleg rávilágítanak.
