Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
PAROTIS-NYÁLKÖ 51 Fogorvosi Szemle 67. 51—52. 1974. Heves megyei Tanács Kórháza Szájsebészeti osztály (főorvos : Mészáros Béla dr.) közleménye Parotis-nyálko 11 éves gyermeknél írta: В ÁGI ISTVÁN dr. és MÉSZÁROS BÉLA dr. A sialolithiasis gyermekkorban ritka. Csak elvétve találkozhatunk a submandibularis nyálmirigyben történő képződéssel, s még jóval ritkább a parotis-kő. Az irodalomban eddig közölt esetek egyes szerzők által történő sorszámozott megjelölése nem mindig fogadható el kétkedés nélkül. Mivel a vonatkozó irodalmi adatok maradéktalan áttekintése gyakorlatilag lehetetlen, a jóhiszemű tévedések előfordulásának lehetősége nem zárható ki. Feldman [5] 1970-ben 14 éves gyermek submandibularis nyálmirigyének kövét írja le, mely szerinte a 13. dokumentált eset 15 éves koron aluliaknál. Kaufman [7] 1968-ban megjelent közleménye 4 éves kisleány parotis-kövéről számol be, melyet az angol nyelvű irodalomban a második publikált casusnak jelöl meg. Saját esetünkre vonatkozóan nem célunk a sorrendiség kérdését taglalni. Ugyanakkor érdeklődésre tarthat számot egy ilyen ritka kórképnél az a sajátos analogia, amelyet magyar szerzők [14] tollából 1965-ben az Orvosi Szemlében közölt esettel történő összevetésekor fedeztünk fel. Esetünk ismertetése Cs. M. 11 éves kisleányt 1966 augusztusában vettük fel osztályunkra. A gyermek és szülei a felvétel előtt kb. 1 évvel a leány bal arcfelén egy borsónyi, kemény bőr alatti göböt vettek észre, mely fájdalmat nem okozott, időközben nem növekedett. Status : Korának megfelelően fejlett és táplált. Az elvégzett rutin vizsgálatok kóros elváltozást nem mutatnak. A bal arcfélen közvetlenül a bőr alatt, a fülcimpa-szájzug vonalának a fül felé eső harmadában babnyi, elmozgatható kemény képlet tapintható. A bal parotist komprimálva a mirigy kivezető nyílásán kevés tiszta nyál ürül. A Stenon-vezetéket kíméletesen szondázva a kemény képletet az eszköz hegye nem éri el. Mivel a nyálkőnek imponáló képlet egészen felszínesen helyezkedett el, és semmi egyéb jel nem utalt a parotis károsodottságára, valamint a beteg teljesen panaszmentes volt — rtg-felvételek készítésétől eltekintettünk. (A gyermek az orvosi beavatkozásokat igen nehezen tűrte.) Parotis-nyálkövet feltételeztünk. A szülők felvilágosítása után, kérésükre, műtéti eltávolításra határoztuk magunkat. Novoeain-érzéstelenítés után a nervus facialis lefutásával párhuzamos, közel 1 cm-es kőrmetszésből babnyi nyálkövet távolítottunk el. Sebét két bőröltéssel zártuk (op: Mészáros dr.). Zavartalan postoperativ szak, pp. sebgyógyulás. A concrementum extraglandularis elhelyezkedésűnek látszott, Schultz [11] véleményét támasztva alá, miszerint a valódi parotis-kövek többnyire mirigyállományon kívül észlelhetők a ductusban. Megbeszélés A parotis-nyálkövek nemegyegyszer differential-diagnosticai nehézséget okozhatnak [6, 8, 9]. A nyálmirigy kivezetőcsövének elzáródására utaló jellegzetes tünetekhez [1, 2, 10, 13] társuló egyéb klinikai-, laboratóriumi-, rtg- vagy más vizsgáló eljárással észlelhető jelek összevetésével sem mindig könnyű a helyes kórisme felállítása. Sectiós pathohistologiai vizsgálatok arra mutatnak, hogy a parotis állományában lezajló gyulladásos folyamatok, concrementumképződések gyakoribbak, mint azt a klinikai megfigyelések alapján gondolnánk. [12] . Nyálmirigy-kivezetőcsőbe került idegentestre utaló esetleges anamnestikus adatok megfelelően értékelendők [15]. Esetünkben a parotis-kő panaszokat nem okozott, „néma” volt.
