Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

52

BAGI I. DR.—MÉSZÁROS В. DR.

A nyálkövek sorsa lényegében háromféle lehet: 1. spontán kiürülhetnek;

2. műtéti beavatkozást tehetnek szükségessé ; 3. némák maradhatnak. Egészen nagy méretű (3 cm hosszú 4 mm átmérőjű) submandibularis nyálkő spontan kiürüléséről is beszámoltak [3].

Parotis-kövek műtéti eltávolítását a nervus facialis sérülésének veszélye nehezíti. Recidiv parotitisek miatt szükségessé váló parotidectomia esetében 25 %ra tehető a n. facialis paralysisének kockázata az idegek tractiója vagy pressiója miatt. Megfelelő technikával végzett műtét után a paresisek többsége múló jellegű. Mintegy 10% a maradandó alsóajakbénulás, durva idegroncsolás vagy átvágás következtében [4].

Néma kövek előfordulásakor kérdésessé válik, hogy azokat műtétíleg eltávolítsuk-e? Vadász és Forral [14] egy leánygyermek 10 éves korában észlelt, 9 éves megfigyelés után is némán maradt (illetve csak minimális duzzanatot okozó) multiplex parotis-követ érintetlenül hagyott. Szerzők esete példázza, hogy a kényes területen végzendő műtéti beavatkozás indicatiója körültekintően megfontolandó, a tartózkodó álláspont helyénvaló lehet.

Magunk hasonló körülmények mellett — anélkül, hogy eljárásunkat ellenvéleményre tartanánk alapnak — műtéti megoldást választottunk. All éves korában műtött leányt 6 év elteltével ellenőriztük és teljesen panaszmentesnek találtuk, recidivára utaló jelet nem észleltünk. A műtét helyén alig észrevehető, vékony hegvonal maradt. Úgy véljük, szövetkímélő műtéti technikával, atraumatikus varró-eljárással a kozmetikai károsodás jelentéktelen.

Véleményünk szerint az általunk közölthöz hasonló esetekben — minden körülmény gondos mérlegelésével, a beteg, ill. hozzátartozói állásfoglalását is figyelembe véve — egyszer tartózkodóak, máskor radikálisak is lehetünk.

IRODALOM: 1. Adler P. : Stomatologia. Medicina, Budapest 1970. 156 — 7. — 2. Balogh K., Skaloud PVarga I., Berényi B. : Szájsebészet. Medicina, Budapest 1962.

— 3. Conrad, в. J. : <1. Laryng. 82, 255, (1968). ■— 4. Eddey, H. H. : Aust. — Newzeal. J., Surg. 39, 225, (1970). — 5. Feldman, W. : Canad. Med. Ass. J. : 39, 225, (1970).

— 6. Hopkins, R.: Brit. J. Oral. Surg. 6, 215, (1969). — 7. Kaufman, S. : Amer. J. Dis. Child. 115, 623, (1968). — 8. Кгеривка I. : Orr-torok-gégegyógyászat. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest 1942. 267 — 8. — 9. Pichler, H., Trauner, R. : Mundund Kieferchirurgie Bd II. Urban u. Schwarzenberg, Wien, 1948, 157 — 60. — 10. Rosenthal, W. : Spezielle Zahn-Mund-und Kieferchirurgie. Barth, Leipzig, 1951. 171 — 2.

— 11. Schultz, H. О.: Das Röntgenbild der Kopfspeicheldrüsen. Barth, Leipzig, 1969, 155 — 58. — 12. Seemann, N.: HNO, 17, 3 (1969). — 13. Szabó J. : Ambulans szájsebészet. Medicina, Budapest, 1970, 241. — 14. Vadász К., Forrai Gy. : Orv. Szle. 2, (1965) 177 — 8. — 15. Völgyesi J., Berényi J. : Összefoglaló Szeged Megyei Jogú Város Tanács Egészségügyi Intézményeinek tudományos munkásságáról 1. Szeged, 1967., 133—7.

I

И. Баги, Б. Мэсарош: Слюнной камень в околоушной железе у 11-летнего ребенка

Авторы удалили через разрез кожи „немой" камень околоушной железы у 11-летней девочки. Спустя 6 лет у девушки не было жалоб и не было симптомов, указывающих на рецидив.

Dr. I. В agi—Dr. В. Mészáros: Parotis-Speichelstein bei einem elfjährigen Mädchen.

Der sog. „stumme“ Parotis-Speichelstein eines 11 jährigen Mädchens wurde mit Hautschnitt entfernt. Die Kontrolle zeigte, dass das Mädchen auch nach 6 Jahren beschwerdenfrei war und es wurde kein Zeichen der Rezidive beobachtet