Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
GENETIKAI TÉNYEZŐK 13 E tekintetben bizonyos felvilágosítást nyújt, hogy a frontfogakon a szuvasodás az áttörés után általában néhány évvel később kezdődik, mint a molarisokon. Fiatalabb korúak frontfog-szuvasodása csak különösen caries-aktív személyeken jelentkezik. Míg a molarisok caries-frequenriája a négy ikercsoportban 69,6% és 98% között mozog, addig a frontfogak esetében a szuvasodás százalékosan 26,5—48, a praemolarisoké 33,3—70 között van. Tehát a vizsgált és azonos életkörülmények között élő korcsoportokban a frontfogak és praemolarisok caries-érintettsége alatta marad a 6-os és 7-es molarisokénak, ezért a frontfogaknak és praemolarisoknak az ikerkutatásban való felhasználásától ebben a korcsoportban (korátlag 12,5 év) kevésbé várható olyan jellegzetesen szembetűnő eredmény, mint az utóbbiak esetében. Végezetül adatainkból arra kívántunk felvilágosítást kapni, hogy az említett fogcsoportokra vonatkoztatott caries-érintettség milyen arányban concordans az ikerpár két tagja között a különböző zygotasággal rendelkező csoportokban. Concordansnak vettük azokat az eseteket, ahol a fogcsoporton belül fellépő elváltozások száma az ikerpár mindkét tagján azonos volt. Ide számítottuk természetesen azokat az ikerpárokat is, ahol a kérdéses fogcsoporton belül egyik iker esetében sem találtunk caries-érintettségre utaló jeleket. A 6-os és 7-es fogak concordantiája a biztosan egypetéjű ikrek esetében a legnagyobb (57,9, illetve 73,3%) és a további kategóriákban fokozatosan csökken (26,9, illetve 34,8%-ra). A frontfogak és praemolarisok esetében, mint ahogy az előbbiek alapján várható volt, ilyen összefügést nem tudtunk kimutatni. Összefoglalás Az ikerkutatás módszerével vizsgáltuk a genetikai tényezők jelentőségét a oariesfogékonyság kialakulásában. Összesen 161 ikerpár tagjai között elemeztük a fennálló DMF indexbeli eltérést mind az egész fogazat, mind egyes fogcsoportok vonatkozásában. Vizsgálataink alapján megállapíthattuk, hogy a fogszuvasodás létrejöttében a genetikus tényezőknek is feltétlenül szerepünk van. IRODALOM: 1. Bachrach, F. H., Young, M. : Brit. dent. J. 48, 1293 — 1304, (1927). — 2. Böök, J. A., Grahnen, H.: Ódont. Revy 4, 1—53, (1953). — 3. Dahlberg, G., Dahlberg, B. : Uppsala Läkförun Foreh. 47, 395, (1942). — 4. Finn, S. D., Caldwell, II. C. : Arch, oral Biol. 8, 571 — 585, (1963). — 5. Munblatt, M. A. : Dent. Cosmos 75, 592 — 605, (1933). — 6. Nichols, R. C., Bilbro, W. C. Jr. : Aeta Genet. (Basel) 16, 265 — 275, (I960). — 7. Osborne, R. H., Horowitz, S. L., DeGeorge, F. V. : Angle Orthodont. 28, 87 — 93, (1958). Л. P у д а ш : Исследование значения генетических факторов дли кариоза Автор исследовал на 161 паре близнецов отклонения показателя DMF в отношении всех зубов и отдельных групп зубов. Исследования показали, что в деле возникновения кариоза и г енетические факторые безусловно играют роль. Dr. L. Rudas: Untersuchungen über die Bedeutung der genetischen Faktoren bei der Entstehung des Karies. Es wurde an 161 Zwillingspaaren die DMF-Index-Abweichung bezüglich des ganzen Gebisses und einzelner Zahngruppen untersucht. Aufgrund dieser Untersuchungen konnten wir feststellen, dass die genetischen Faktoren in der Entstehung des Karies eine bedeutende Rolle spielen.
