Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7. szám

SZÁJFÜRDÖ

211

Ezen ismeretek birtokában a hazánkban Hévizén 1960-ban elsőnek bevezetett szájfürdő-kezeléseknél — az általunk ismert irodalom alapján — első ízben végeztünk olyan vizsgálatokat, amelyek a paradontopathiák javulásának mikrobiológiai pathomechanismusára terjed ki [4]:

Vizsgáltuk a szájfürdőknek a tasakok mikrobiológiai miliőjére gyakorolt hatását. A paradentalis tasakok tartalmából készített kenet egyszerű qualitativ vizsgálata meggyőz bennünket arról, hogy itt súlyosan pathologiás miliő van. Bakteriologiailag jellemző e képre, hogy zsúfolásig telt fusiformisokkal, spirochaetákkal, spirillumokkal, egyik-másik leptotrixekkel, valamint coccusokkal és lacto-bacilusokkal. Ugyanakkor sejtes elem — micro- vagy macrophag — csak elvétve található (1. ábra). Különösen jellemző a kép a mély (4—7 mm) tasakok bennékére.

Az inflammatio, amelyre többek között jellemző a leukocyták emigrációja, az élénk phagocytosis, tulajdonképpen a szervezet védekezése a károsodás elterjedésével szemben. Annak a magyarázatát, hogy itt a jelenség nem észlelhető, abban véljük, hogy a gingiva szövetében a tasak felé lobgát alakul ki, amely

3. ábra. Leukocyták uralják a képet. Fusobacteriumok, spirochaeták és anaerobok

nincsenek

2. ábra. Néhány kezelés után már kevesebb bacteriumot találunk