Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
100 HAJÓS MÁRIA DR. A bőrtünetek miatt per os vagy előnyösebben subcutan valamilyen antihistaminicumot (Suprastin, Sandosten) is adagolunk, ezt az acut tünetek lezajlása után néhány napig, esetleg hetekig, hónapokig folytatjuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy az antihistaminok, illetve antiaminok (mert valamennyi, vagy elective egyik-másik biogen amin antagonistái), csak in vitro antagonizálják a histamin, serotonin, acetylcholin stb. hatásait, in vivo elsősorban a permeabilitást csökkentik (tehát megakadályozzák az exsudatiót és consecutiv oedema-képződést) felületi analgeticumok, a bőrön és nyálkahártyán localisan gátolják a histamin-felszabadulást (tehát antipruritikus hatásúak) [2]; általában az antihistaminok melléktüneteit használjuk fel az allergiás állapot enyhítésére (sedálás, hányinger csökkentése, roborálás). Injectiós formában hazánkban az említett Suprastin mellett a major tranquilans Pipolphen kapható; intravénás Sandosten-Calciumot ritkábban javasolunk. Az oralis készítményeket a beteg egyéni reactió-készsége és tűrőképessége szerint válogajtuk meg. Ún. nappali antihistaminnak számít а Та vegyi, igen jól bevált a Sandosten tabletta (ennek pezsgőtabletta formája gyermekeknek ajánlható, sajnos nálunk még nem gyártják). Az újabban gyógyszertári forgalomba került Peritol (cyproheptadin) continualis kezelésre alkalmas, különösen, ha a gyógyszerallergia urticaria, angioneurotikus oedema formájában jelentkezik; további előnye, hogy az étvágy javításával a leromlott betegben jelentős testsúlygyarapodást hoz létre. Az utolsó 20 év legnagyobb therapiás vívmánya a corticosteroidok (c. s.) klinikai alkalmazása [6]. Allergiás betegségekben a specifikus antiallergiás hatást nem tudták bizonyítani, bár feltételezték, hogy a c. s.-ок a histamin resynthesist, esetleg az antigen-antitest-reactiót magát is gátolják. Legjobban mégis gyulladáscsökkentő hatásukat használjuk fel az acut és chronikus allergiás tünetek megszüntetésére, a stress-okozta mellékvesekéreg-insufficientia ellensúlyozására. Anaphylactoid reactióban az intravénás adagolás indokolt; bár a hatás csak kb. 15 perc múlva jelentkezik, állandó adagolással (először intravénásán, majd per os) megfelelő c. s.-szintet tudunk biztosítani. Tekintve, hogy a gyógyszerallergiás tünetek zöme azonnali typusú, az acut fázis lezajlása után elméletileg nem lenne szükség a c. s. folyamatos adására. Minthogy az allergen-szint a kérdéses gyógyszer — mindenekelőtt az antibioticumok, különösképpen a penicillin — beadása vagy bevétele után továbbra is ismeretlen ideig magas maradhat [9], gyakran hosszabb ideig tartó c. s.-kezelésre kényszerülünk, így csak teljes tünetmentességben szabad a c. s.-okat fokozatosan megvonni és antihistaminokra áttérni. Specifikus hyposensibilizálásra az esetek túlnyomó többségében nincs lehetőség. Néha az alapbetegségre csak az a bizonyos gyógyszer hatásos, melyre a beteg érzékeny. Ekkor a skeptophylaxia elvén alapuló ,,hozzászoktatáshoz’’ folyamodunk. Rövid (15 — 30 perces) időközökben minimális koncentrációkkal kezdve, 1 — 2 napon belül elérhető a therapiásan hatásos adag, ezután a keze Iés folyamatosan, veszélytelenül folytatható. A beteget azonban nem „desensibilizáltuk”, csak átmenetileg védtük ki az antigen-antitest reactiót blockoló antitestek képzésének serkentésével. Ha a folyamatos kezelést abbahagyjuk, és egy-két hét múlva újra szükségessé válik a sensibilizáló gyógyszer adagolása, az allergiás tünetek újra jelentkeznek, hacsak elölről nem kezdjük a fokozatos felépítést. Az immunotherapián kívül ismerünk olyan semi-specifikus vagy áthangoló gyógyszereket, melyek arra hivatottak, hogy a szervezet allergiás készségét csökkentsék. Hatásmechanismusuk többnyire pontosan nincs tisztázva. Ide
