Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
42 DIVINYI TAMÁS DR. Fogorvosi Szemle 65. 42—43. 1972. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Serényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye Lidocain-allergia esete írta: DIVINYI TAMÁS dr. Az 1946-ban Löfgren és Lundquist által előállított Lidocain (dietilamino-dimetiacetanilid) megbízhatósága és jó tulajdonságai miatt a fogászati gyakorlatban a legelterjedtebben használt érzéstelenítőszer. Az 1959-ben Stockholmban megjelent ismertető szerint, 11 évvel a Lidocain alkalmazásának kezdete után, bizonyított allergiás eset nem ismeretes [2]. Az irodalomban azóta közöltek eseteket, amelyek azt bizonyítják, hogy allergiás túlérzékenységi reakciók előfordulnak, ha nagyon ritkán is. Az alábbiakban ezt a feltevést alátámasztó esetünket ismertetjük: T. /.-né, 24 éves nőbeteg 1970 augusztusában jelentkezett, időközönként spontán jelentkező fogfájásra panaszkodva. A vizsgálat során a 17 mélyen szuvas fogában pulpitist állapítottunk meg. A fog eltávolítását javasoltuk, majd mielőtt az érzéstelenítést elvégeztük volna, a beteg közölte, hogy ő ,,novocainra és Lidocainra is allergiás”. Bejelentését megfelelő fenntartással fogadva további kérdéseket tettünk fel. Elmondta, hogy mivel nocovainra már előzőleg is érzékeny volt, 1968-ban sebészeti szakrendelésen kisebb beavatkozás miatt Lidocaint kapott. Az érzéstelenítő beadása után pár perccel az arcán általános duzzadást, viszketést érzett, úgy érezte mintha a füle eldugult volna. A szája viszketett, az arca kipirosodott, hányingere és hidegrázása támadt. A beteg, elmondása szerint Calcium-injectiót kapott, és kb. másfél órát fektették mielőtt hazaengedték volna. A kórelőzmény további vizsgálata során elmondta, hogy penicillinre és amidazophenre is allergiás. A családjában apja szintén allergiás penicillinre. Panaszai eredetéről meg akartunk győződni, ezért allergiás bőrpróbát végeztünk Lidocain-injekcióval, ill. annak összetevőivel. A beteg alkarjának feszítő oldalán megjelöltük az elvégzendő bőrpróbák helyét (1. ábra), majd intracutan a következő oldatokat adtuk be: K = 0,2 ml, fiziológiás NaCl-oldat, LT = 0,1 ml Lidocain-Adrenalin-inj. 2%-os, L = 0,1 ml Lidocain-inj. 2%-os, T = Tonogen-inj. tízszerese hígítva 0,1 ml. A Lidocaininjekciók beadásának helyén a beadás után 2 perccel viszketés (pruritus allergicus) kíséretében növekvő, 15—20 mm átmérőt elérő, hyperaemiás udvarral körülvett urtica jelent meg. A reakció kb. 4 — 5 órán át volt észlelhető. Az adre-1. ábra. Bőrreakciók : a) bőrpróbák beadása után 5 —10 perccel; b) a bőrpróbák beadása után 30 — 35 perccel
