Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
STOMATOLOGIAI ELLÁTÁS 291 sét egyébként 1969-ben végleg megszüntették. Ezt a képzési formát már egyszer a Nagy Októberi Forradalom után (1918. okt. 1.) felszámolták, mert színvonalát elégtelennek ítélték. 1930-ban azonban a nagy káderhiány miatt újra megindították, mert a szakellátás mennyiségi káderigényét más módon nem lehetett biztosítani. 1935-ben két stomatologiai egyetem kapuit nyitották meg. A Nagy Honvédő Háború befejezése után átmenetileg újra szükségessé vált a 3 éves fogorvosképzés. Szakosított asszisztensnő-képzés a Szovjetunióban nem folyik, csak az általános egészségügyi középkáderek átképzésével nyernek utánpótlást. Az orvostovábbképzés hálózatának kiépítése 1930-ban kezdődött az Orvostovábbképző Intézet megalakításával. Jelenleg 13 Orvostovábbképző Intézet van és mindegyiken három stomatologiai önálló tanszék működik (konzerváló fogászati, szájsebészeti és protheticai). Az önálló gyermekfogászati tanszék a moszkvai intézetben 1971- ben alakult. A tömeges továbbképzés céljait szolgáló számos egyéb intézetben is szerveznek tanfolyamos továbbképzéseket; így oktató fakultásokon, egyetemi és gyógyító intézetekben. Valamennyi intézmény továbbképzési tanterve egységes és feladataikat szoros kollaborációval oldják meg. A továbbképzés célja nem az egyetemi tananyag felfrissítése, hanem a megszerzett alapokra új ismeretek építése. Az ellátóhálózatban dolgozó fogorvosoknak 5 évenként kötelező a továbbképzésben való résztvétel. A tanfolyamok különböző formájúak és szintűek. Szakos tanfolyamok zajlanak le a szájsebészet, prothetica és gyermekfogászat tárgyköréből. Tematikus tanfolyamokat szerveznek egy-egy szakterület speciális kérdéseiről, így pl. nyúlajak, farkastorok, vázasított lemezes fogpótlások és a konzerváló fogászat aktuális témáiról. A tanfolyamok szintjét tekintve külön szerveznek továbbképzéseket rendelőintézeti szakorvosok, vezető főorvosok és főstomatologusok részére. Hasonló differenciálással történik az egyetemi és továbbképző intézetek tanszékszemélyzetének továbbképzése is, így van tanfolyam tanársegédek, docensek és tanszékvezetők részére. A tanfolyamok időtartama is változó, általában 1—5 hónap. A különböző formák közül megemlítjük az intenzív (bentlakásos), a levelező, a televíziós és a kiszállásos formákat. A „kiszállásos” tanfolyamokat igen hasznosnak tartják. Ennek lényege, hogy a továbbképző intézetek tanszemélyzete v alamely erre alkalmas, vidéki intézményben tart tanfolyamot, ahol ezzel egyidőben consiliumokat és szakmai módszertani megbeszéléseket is rendeznek. A tanfolyam résztvevői tulajdonképpen munkahelyükön maradhatnak (családjuk körében) és ez a forma is nagyban hozzájárul a fogorvosi munka minőségi szintjének emeléséhez. Alkalmazzák ezt a módszert a fogászati középkáderek továbbképzésekor is. A továbbképzések technikai lebonyolítását illetően igen fontosnak tartják a tananyag brosúra-formájú kiadását. A tankönyvek kiadása ugyanis hosszú időt (4—5 év) vesz igénybe, így ezek a szakorvos-továbbképzés szempontjából nem tudják követni az új eredmények és módszerek ismertetését. A legújabb és legnagyobb volumenű továbbképző forma a televíziós tanfolyam. Ez külön televíziós csatornán történik; időtartama 4 hónap, az adások hetenként 4 órásak és vasárnap megismétlik azokat. Általában egy TV tanfolyamnak 700—900 résztvevője van. A szovjet stomatologia legfontosabb feladatának a megelőzést tekinti. Tapasztalataik szerint a hatásos profilaxis feltételei: a jól kiépített ellátóhálózat, a jólképzett szakkáderek, a korszerű felszerelés és a megfelelő anyagi ellátottság. Legeredményesebbnek a gyermekfogászati hálózat gondozási szintű kiépítését tartják. A jól működő gyermekfogászati hálózat munkájának eredményeit néhány év alatt le lehetett mérni. A stomatologiai megbetegedések számának jelentős csökkenésével arányosan a következményes kórformák is megfogyatkoztak. Ugyanakkor lényegesen kevesebb lett a rendelőintézetek látogatottsága. Jelenleg Moszkvában a rendelőintézetekben egy orvosi munkaórára két beteg jut, az egyetemi és oktató intéztekben még ennél is kevesebb, Leningrád legnagyobb forgalmú és korszerűen berendezett rendelőintézetében egy orvos óránként három beteget lát el. Jellemző az elfogadott megelőzési szemléletre, hogy új városok telepítésénél a stomatologusok véleményét is kikérik és csak olyan területeken kezdik meg, ahol az ivóvíz fluorszintje a caries-profilaktikus szintet eléri. A megelőző munka eredményességét a következő szempontok és mutatók alapján mérik le: 1. A stamatologiai megbetegedések számának csökkenése. 2. A tej- és maradófogak ellátására fordított idő megrövidülése. 3. A szövődményes caries, a gyulladásos folyamatok és a maradó fogak eltávolításának számszerű csökkenése. 4. A góceredetű megbetegedések számának mérséklődése a stomatologiai szanálás eredményeként.
