Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
NYÁLMIRIGY 237 Fogorvosi Szemle 65. 237—243. 1972. Clinique stomatologique de la Salpétriére (Paris), Explorations Biophysique du Systeme Nerveux, Service 7 Hőpital de la Pitié (Paris), Szegedi Orvostudományi Egyetem I—II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinika (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár) Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Julesz Miklós dr. egyetemi tanár) A nyálmirigy-scintigraphiáról írta: P. CKRSÍ A, D. ANCRI, SZABÓ GYÖRGY dr., P. LAUDENBACH, CSERNAY LÁSZLÓ dr. Munkánk célja, hogy rövid áttekintést adjunk a nyálmirigyek élettanának és pathologiájának új kutatási módszeréről: ascintigraphiáról. Időszerűnek tartjuk, hogy írjunk erről a kérdésről, egyrészt mert egyre több ezzel kapcsolatos világirodalmi adattal találkozunk, másrészt mert — legjobb tudomásunk szerint — magyar nyelvű közlemény erről a témáról eddig még nem jelent meg. Ez az eljárás a nyálmirigybetegségek diagnózisában olyan új távlatokat nyit, melyeknek jelentőségét csak most kezdik felismerni. Ezzel a témával a későbbiekben is foglalkozni kívánunk, mivel módunkban volt a nyálmirigy-scintigraphiával hazai és külföldi viszonylatban a gyakorlatban is megismerkedni, így jelen munkánkban az ezzel kapcsolatos általános kérdések és világirodalmi áttekintés mellett saját munkánkról csak röviden emlékezünk meg; eredményeinket a közeljövőben kívánjuk ismertetni. A nyálmirigybetegségek — egyébként eléggé elhanyagolt — területén a diagnózis felállítására a fizikális vizsgálatokon kívül a következő módszereklehetőségek vannak [8, 22]: 1. szövettan, 2. sialographia, 3. a nyál mennyiségi és minőségi vizsgálata, 4. cytologia, 5. immunológiai, 6. endocrinológiai, 7. immunfluorescens vizsgálatok, 8. isotopok. A különböző isotopos vizsgálatok közül kiemelkedik a scintigraphia. Jelentőségét főleg az adja meg, hogy a nyálmirigyek forma, nagyság és helyzetbeli ábrázolása mellett azok működéséről is tájékoztat. Irodalmi áttekintés Marinelli és mtsai [24] 1948-ban egy pajzsmirigy-carcinomás betegben 100 mCi therapiás célból adott mJ isotop eloszlását tanulmányozták. A jjajzsmirigyen, a gyomron, a pancreason és a veséken kívül a nyálmirigyekben volt a legjelentősebb az aktivitás. 1954-ben Thode [35] közölte az első mJ-al végzett nyálmirigy-scintigraphia eredményét. 1962—65 között Harper és mtsai [15, 16] bevezették a 99mTc-t a rutin isotopos vizsgáló módszerek közé. Feltűnt nekik a nyálmirigyek jó ábrázolódása. 1965- ben Börner, Grünberg és Moll [2] első ízben végez technetiummal nyálmirigy-scintigraphiát. 1967-től kezdve egyre több ezzel kapcsolatos közlemény jelenik meg: Harden [12], Gates [10], Stebner [32], Grove [1 1], Fletscher [9], Enfords [8], Münzel [26], Lachard [21], Stephen [34]. Még 1967-ben Kazem és mtsai [18], majd a későbbiekben Kessler [20], Janssens [18] és Cadenat [4] bevezetik a gamma-kamera használatát. Setälä és mtsai [30] parasympathicomimeticum (pilocarpin), Harden [12, 13] atropin alkalmazását látják előnyösnek a scintigraphiával egyidőben. Az isotop megválasztása A scintigraphia lényege, hogy a szervezetbe olyan radioaktív anyagot visznek be, amely valamelyik szervhez (szervekhez) jobban kötődik, mint annak környezetéhez, így az isotop eloszlása az illető szerv (szervek) képét tükrözi.
