Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

238

P. CERNÉA ÉS MTSAI

A kibocsátott sugárzást a test megfelelő felületein mérik, és a szerv (szervek) alakjának megfelelően rögzítik. A scintigraphia bizonyos mértékig hasonló a röntgendiagnosztikához. Egyik fontos különbség köztük, hogy olyan szövetek is tanulmányozhatók az isotopok segítségével, melyek a röntgensugár által nem láthatóak (pajzsmirigy, lép, máj, vese, nyálmirigyek stb.).

Már régen megfigyelték [Elmer, 1938 (7), Schiff, 1947 (29), Honour, 1952 (17), Harden, 1967 (13, 14)], hogy a nyálban a jodid koncentrációja sokszorosa a plasmában levő koncentrációnak. Ugyanez érvényes a technetiumra is. Mindkét anyag a Periódusos Rendszer VII. Csoportjába tartozik, így számos biológiai hasonlóságot mutat. Nyálmirigy-scintigraphiához mind a 131J, mind a 99mTc alkalmas. Mégis az utóbbi a megfelelőbb a következő okok miatt:

A 131J felezési ideje 8,04 nap. Gamma- és jelentős mennyiségű béta-sugárzást bocsát ki. Főleg a pajzsmirigy veszi fel, és csak másodsorban koncentrálódik a nyálmirigyekben. Ezért, ha nyálmirigy diagnosztikára akarjuk felhasználni, a szokásos pajzsmirigyscintigraphia sokszoros adagját (4—400 Ci 131J) szükséges intravénásán beadni. A hosszú felezési idő és a béta-sugárzás jelentős sugárterhelés a betegnek, így rutin diagnosztikai célokra nem a legmegfelelőbb.

A 99mTc [melyet pertechnetat-ion (Tc04~) formájában alkalmaznak] felezési ideje 6,04 óra. 98,6% 140 keV gamma energia mellett béta-sugárzást nem bocsát ki. Janssens [18] szerint a következő előnyökkel rendelkezik:

— monoenergiás sugárzás;

— rövid, de nem túl rövid a felezési idő;

— könnyen eltávozik a szervezetből;

— nincs kémiai toxicitása;

— nincs sugártoxicitása;

— könnyű ionizált formába vinni;

— előállítási költsége nem túl magas.

Nyálmirigy-scintigraphiához általában [3, 18, 26, 28] 1 — 5 mCi 99mTc-t fecskendeznek be intravénásán.

Harper [15, 16], Smith [31] és Janssens [18] adatai alapján 1 mCi 99mTc befecskendezése után m-rad-ban kifejezve az egyes szervek a következő menynyiségeket absorbeálják:

pajzsmirigy: 110 m-rad; gyomor: 100 m-rad; vastagbél: 150 m-rad; gonadok: 12 m-rad; gonadok: 16 m-rad; máj: 70 m-rad; nyálmirigyek: 53,5 m-rad.

Fontos kérdés a jód és pertechnetat ionok kiválasztása és koncentrálása a nyálmirigyekben. Cohen [6], Logotheopoulos [23] és Myant [27] megállapították, hogy a jód koncentrálása az intralobularis csatornácskákban történik, hasonlóan a nephronok tubularis szekréciójához. A J_ koncentráció a nyálban 30—40-szer nagyobb, mint a plasmában. Gates [10] ezt alátámasztja és hozzáfűzi, hogy a technetium kiválasztása és koncentrálása ugyanúgy megy végbe, mint a jódé. Vizsgálatai szerint a parotisban 50-szer nagyobb a technetium koncentráció, mint a vérben. Harden [13, 14], Mason [25] és Stephen [33] a J~ és Tc04~ koncentráció változását vizsgálták a nyáltermelés fokozódása közben. Megállapították, hogy a J~ és Tc04“ nyálkoncentráció és a nyáltermelés között egyenes összefüggés van. Minél jobban fokozódik a nyáltermelés, annál jobban csökken a és Tc04_ koncentráció. Ugyanezt összehasonlítva a Na+, Cl- és K+ koncentrációval, kitűnt, hogy amíg a K+ változatlan marad, a Na+ és Cl~ koncentrációja nő a nyáltermelés emelkedésével. Ennek alapján