Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

194

MILVIUS ENDRE DR.

nemegyszer a beteg rágcsálók ürülékével fertőzött élelmiszer és ívóvíz elfogyasztása, de fertőzött por és permet is előidézett. A beteget el kell különíteni, a seb váladék fertőtlenítése kötelező, mivel a kórokozók kimutathatók a klinikai tünetek fennállásáig. 1951 óta a megbetegedés bejelentése is kötelező.

A betegség okozója a Bakterium tularense (Francisella tular ensis), amely Gram-negatív, mozdulatlan, spórát nem képező, apró cocco-bacillus. Külső behatásokkal szemben a baktérium ellenállóképessóge kicsiny. Hő hatására 55—60 °C-on már 10 perc múlva, fertőtlenítő oldatokkal szemben úgyszólván azonnal elpusztul. Állati bőrökben 40 napig, hullákban 133 napig is megtartja virulentiáját. Fertőzőképessége igen nagy. A sértetlen nyálkahártyán, sőt az ép bőrön át is a szövetek mélyébe tud hatolni.

Állatokban makroszkóposán elváltozást különösen a lépben, májban, vesében, tüdőben, nyirokcsomókban vagy más szervekben találunk, természetesen az elsődleges fertőzés helyétől függően. Morphologiailag a különböző klinikai megnyilvánulású T.-s megbetegedések hasonlóak, a megbetegedett szerv erősen duzzadt, mákszemnyi, kölesnyi, kivételesen borsónyi sárgás-fehér gócocskák láthatók, amelyek később a gyulladás stádiumának megfelelően közepükön vagy csaknem egész terjedelmükben gennyszerű, vagy sajtos-gennyes anyaggá (1. ábra) lágyulnak el.

1. ábra. Necrotikus plaque-ок tüdőben (Manninger)

Mikroszkóposán a tuberculosishoz hasonló fibrosus szövettel körülvett, gümőszerű elváltozás látható, melynek centrális része necrotizált, elsajtosodott. Ezt a területet epitheloid sejtek és Langhans-típusú óriássejtek veszik körül. A gócokban a kórokozó rendszerint hiányzik (Brandstetter). A parenchymás szervekben az ún. parenchymás degeneratio gyakran fellelhető. Szövettanilag kevés a differential-diagnosticai lehetőség a tuberculosis és a T., valamint az ileitis terminalis és a Boeck-sarcoid között. A kórkép a klinikai tünetek alapján csak valószínűsíthető.

Embernél a T. a fertőzés módozatától, helyétől függően különbözőképpen jelentkezik, lefolyása pedig acut és subacut lehet. A klinikai tünetek alapján a T.-nak több típusát különböztetik meg, de a felosztás ma még nem egységes.