Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
TULARAEMIA 195 Általában a Schulten-féle felosztást fogadják el a klinikai osztályozás alapjául: 1. ulcero-glandularis, 2. oculo-glandularis, 3. oralo-glandularis, 4. glandularis, 5. typhoid típus. A typhoid típus esetében thoracalis (pulmonalis) és abdominalis (gastrointestinalis) típusokat különböztetnek meg, ami a klinikai képet inkább jellemzi. Ugyancsak a megjelenési forma szerint a szakirodalom külső- és belső T.-t különböztet meg. Tünettana változatos, de nem jellemző. Incubatiós ideje 1 —10 nap. A különböző típusok közös tünetei: hirtelen kezdet, intermittáló láz, angina, conjunctivitis, bágyadtság, bizonytalan járás, nehéz légzés, relatív bradycardia, köhögés, étvágytalanság, erős izzadás, mely a betegség első 2—3 hetében fennáll, végtag- és fejfájás, olykor testszerte papulosus exanthema, erythema exudativum multiforme, az érintett nyirokcsomók kisfokú megnagyobbodása, mely a betegség lezajlása után 2—3 hónapig visszamarad, lázas albuminuria, ubg.fokozódás, a bőrön és a nyálkahártyákon suffusio, a reticulo-endothelialis systema izgalma, generalizált hyperplasiája, máj- és lép-duzzanat, változó, általában 8 —12 000-es fehérvérsejtszám, enyhén balra tolt vérkép, monocytosis, emelkedett vvs.-süllyedés. Gyakran a bőr és a sclerák is subicterusosan elszíneződhetnek. Riesz szerint T. kapcsán létrejött regionalis ileitis, intestinalis lypodystrophia, ehronikus májbetegség létrehozhat malabsorptiós syndromát, amely lényegében a gastrointestinalis felszívódási zavarok miatt bekövetkező calcipriv osteopathia. Bőrön vagy nyálkahártyán keresztül történő fertőzéskor, vagyis az ulceroglandularis típusban mindenkor megtalálhatjuk a primaer affectio helyét vérbő papula, később fekély formájában. Gyakran észlelhető a bőrön allergiás, hyper - ergiás reactio, exantheniás formájában (Veres). Or aló-glandular is típusban a behatolási kapu a szájban van. Az oculo-glandularis típusnál a behatolási kapu az egyik szem kötőhártyája. Conjunctivitissei kezdődik, majd papulosus inffltratum alakul ki, amely több helyen kifekélyesedik, később a másik szemre is ráterjed, végül a látás elvesztése következhet be. E kórforma a legsúlyosabb, igen gyakran vezet gyors halálhoz. A glandularis típusban — ahol az érintett nyirokcsomók gyulladása áll előtérben — a fertőzési kapu ismeretlen. Balogh— Lelkes szerint feltételezhető, hogy másodlagosan, haematogen disseminatio útján jön létre a nyirokcsomók megbetegedése. A thypoid típusban a respiratorikus fertőzés esetén a pulmonalis laesiók tbc-hez hasonlíthatnak, vagy pedig conflualó lobaris, vagy broncho-pneumonia képét kölcsönözhetik. Enteralis fertőzésnél az enyhe gastro-enteritisnek megfelelő tünetektől az acut hasi katasztrófáig minden színes, változatos képet utánozhat. Előfordulás szempontjából nálunk leggyakoribb az ulcero-glandularis (78%), ezt követi az oculo-glandularis (10%) és a másik három típus kb. egyforma százalékban fordul elő. A megbetegedési formák százalékaránya a fertőződés körülményeitől függ. A betegség egy hétnél hosszabb ideig való fennállása után a vérben specifikus ellenanyagok mutathatók ki, amelyek a gyógyulás után még hosszú évekig jelen vannak. A szervezet ezen specifikus ellenanyagtermelésén alapszik az intracutan allergiás próba, továbbá az agglutinatiós próba. Diagnosis szempontjából szóba jöhet a váladékokból a baktérium kimutatása, de legbiztosabb eredményt az állatoltás ad. Gyógykezelésében az antibiotikus szerek állnak előtérben. Elsősorban a streptomycin — najn 1,0 g, 7 napon keresztül — jön szóba, mely lehetővé teszi a betegségnek gyakran bámulatos gyorsasággal bekövetkező gyógyulását. Jó eredménnyel adhatók a tetracyclinek, chlorocid és hatásos a hyperimmun savókezelés is. A nyirokcsomók beolvadása esetén sebészi megoldásra kerülhet sor.
