Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
1972. július LXV. évfolyam 7. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908—1935. К Ö К NI Ö € Z V ZOLTÁN ir., 19*6—1931. Prof. MORELLI GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 65. 193—198. 1972. Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet (igazgató-főorvos : Prof. Farkas Károly dr.) közleménye A tularaemia szájsebészeti vonatkozása írta: MILVIUS ENDRE dr. A tularaemia (a továbbiakban: T.) a zoonozisok csoportjába tartozó heveny fertőző megbetegedés, a mezei nyulak, a lemmingek, a vízipatkányok, a mezei pockok, a háziegerek, a pézsmapockok, az ürgék, a hódok, a mókusok, az üregi és mezei nyulak stb. betegsége, jóllehet egyéb állatfajok is megbetegedhetnek benne. Leírtak juhokban, szarvasmarhákban, lovakban, kutyákban, sőt vad madarakban (fürjek, fácánok), teknősbékákban és békákban is T.-t. A kutyák megbetegedése hasonlít legjobban az emberi T-.hoz. A T.-t, mint önálló megbetegedést, 1911-ben McCoy ismerte fel a kaliforniai Tulare kerületben, melyről nevét kapta. A kórokozó 1912-ben McCoy és Chapin munkássága révén vált ismeretessé, nem sokkal később Wherry emberben diagnosztizálta. Röviddel ezután az összes észak-amerikai államokban, 1925-ben pedig Japánban is sikerült a megbetegedést felismerni. Európában már régebben, így Norvégiában lemming-járvány néven ismerték (Henninger, 1941). Az utóbbi két évtizedben szórványosan, de Európa-szerte állandóan előfordult, sőt súlyos, komoly járványok is ismeretesek. Mivel a szomszédos államokban az 1930-as években már nagyobb számú emberi megbetegedést észleltek, feltételezhető, hogy az állati megbetegedés mellett emberi megbetegedések nálunk is előfordultak. Emberi megbetegedés hazai előfordulásáról 1951 óta tudunk (Veres János: „A T. klinikuma és therapiája” c. kandidátusi értekezés, és „Újabb fertőző betegségek” T. fejezete). Hazánkban 1951 —1965 végéig 987 emberi megbetegedést jelentettek be. Ezekből 526 eset Győr-Sopron megyében, 124 Vas megyében fordult elő. 1966 — 67. években szintén sok megbetegedés volt. Azóta kisebb számban minden évben fordulnak elő megbetegedések. A T. főleg mocsaras és vízáradásos területeken endemiás alakban honos. A járványok keletkezése bizonyos szezonális jelleggel is bír, amikor az expositio lehetősége a legnagyobb. Ez az idő novembertől—januárig terjed. A betegséggel szemben az ember igen fogékony. A fertőződés részben a rágcsálókról terjedhet át a beteg állatokkal történő különböző foglalatoskodás (vadászás, megfogás, nyúzás, feldolgozás stb.), másrészt ízeltlábúak (kullancsok, tetvek, poloskák, pöcskök, bolhák, szúnyogok) közvetítése útján. Az ízeltlábúak fertőzőképességüket egész életükön át is megtarthatják, és ezen idő pl. a kullancs esetében 2 évre vehető. Emberek között tömeges megbetegedéseket
