Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
172 EMBER ERIKA DR. Fogorvosi Szemle 65. 172—176. 1972. A Központi Stomatologiai IMézet (igazgató-főorvos: Orsós Sándor dr.) közleménye Az állkapocsízület idült subluxatiojának mechanofunctiós kezelése Irta: EMBER ERIKA dr. A traumatológiában teljes és nem teljes luxatiót különböztetünk meg aszerint, hogy kóros állásukban az ízületi felszínek egyáltalán nem, vagy csak részlegesen érintkeznek. Ez utóbbit nevezzük subluxatiónak. Az állkapocs arthrogén eredetű mozgászavaraival kapcsolatban az ízületi fejecs subluxatiójára vonatkozóan a szakirodalomban meglehetősen kevés utalást találunk (Kemény, Reichenbach, Steinhardt, Thoma). Az idült állkapocsízületi subluxatio olyan spontán irre versibilis állapot, amire jellemző, hogy az ízületi fejecs nem hagyja el teljesen az ízvápát, csak a discus elé vagy mögé kerül. Mivel az ízületi fejecs subluxált helyzetében is rugalmasan rögzül, azt úgy kell reponálnunk, mintha teljes luxatio állna fenn. Többnyire azonban gyengébb erőbehatással is célt érünk. Steinhardt kétféle típusú subluxatiót különböztet meg: 1. Az ízületi fejecsnek a discus elé történő subluxatióját. 2. A discus mögé történő ízületi fejecs subluxatiót. Az első, a discus elé történő ízületi fejecs subluxatio esetén a szájnyitás korlátozottsága kisebb mértékű. A fogsorzárás azonban a kóros oldalon megnehezített, az antagonista molarisok között nem jön létre szoros érintkezés a rágóizmok szorítására sem. összeharapás közben a betegnek rugalmas érzése van. Erőszakolt művi fogsorzárás után pedig az állkapocs rögtön visszakerül diszlokált helyzetébe. Adler szerint az állkapocsízületben gyakran észlelhetünk terminalis ropogást is. A második formában, amikor a discus mögé történik az ízületi fejecs subluxatiója, már a szájnyitás is nagymértékben akadályozott. Feltűnő, hogy az állkapocs középvonala szájnyitás közben nem az ép, hanem a beteg oldal felé tér ki, mert a fejecs elmozdulása ezen az oldalon korlátozott. Occlusiós zavarok a frontfogak területén is észlelhetők. Reichenbach szerint subluxatióról akkor beszélünk, ha csakis az ízületi fejecs discus nélkül, vagy csak a discus ízületi fejecs nélkül kerül rendellenes helyzetbe. Mind az ízületi fejecs izolált subluxatiója, mind a discus diszlokációja legtöbbször külső traumás hatásra következik be, de aetiologiai tényezőként szerepelhet a túl nagy szájnyitás is, pl. fogászati beavatkozások kapcsán. Izoláltan vagy állkapocstöréssel együtt is előfordul. Az ízületi fejecs discus elé történő subluxatiójának, valamint a discus hátrafelé történő diszlokációjának klinikai képe megegyezik. Ugyanazok a tünetei az ízületi fejecs hátra történő subluxatiójának, mint a discus előre történő luxatiójának. Ezért klinikai vizsgálattal, de még röntgennel is nagyon nehéz megállapítani, hogy a subluxatio melyik formájával állunk szemben. Vajon az ízületi fejecs izolált subluxatiója, vagy a discus diszlokációja áll-e fenn. Differenciál-diagnosztikailag szóba jön még a discus luxation kívül a habitualis luxatio és a teljes luxatio is. Az eddigi terápiás beavatkozásokkal a fejecs mielőbbi repositiojára törekedtek, és reponált (fiziológiás) helyzetében kb. egy hétre parittyakötéssel támasztották meg az állkapcsot. Ha a vértelen repositio kivihetetlen, műtéti megoldás indikált (izomátmetszés, arthrotomia, fejecs-resectio). Protetikai osztályunkon az állkapocsízület idült subluxatiója esetén becsiszólással és desorientatiós készülék alkalmazásával értünk el igen jó eredményt.
