Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
FELVILÁGOSÍTÓ MUNKA 131 A pszichés hatás abban nyilvánul meg, hogy a hiányos fogú vagy rossz fogpótlást viselő páciensnek gátlásai alakulnak ki, úgy érzi, hogy nem tudja kellőképpen leplezni állapotát, ezért zárkózott lesz, karaktere megváltozik. Fogaik pótlása céljából a páciensek a tapasztalás szerint kétféle indokból szokták a fogorvost felkeresni. Az egyik — és gyakoribb — indok az, hogy a mindenki által látható foghiányt, leggyakrabban a frontfogak hiányát esztétikai — esetleg kombinálva fonetikai — okból kívánják pótoltatni. A másik eset az, amikor elsősorban az őrlőfogak hiánya miatt keresi fel a fogorvost a paciens, mert egyre nehezebben tud rágni. Ma a foghiányok pótlásakor mindinkább helyet kap az orvosi szemlélet. Ennek lényeges része a megelőzés, a páciens megfelelő szakszerű felvilágosítása útján. Az orvosi szemlélet elsősorban a megmaradt fogak és azok fogágyának egészségi állapotát veszi figyelembe. Nemcsak az ún. „ép, egészséges” fogakat használjuk fel pótlásra, hanem konzerváló módszerekkel igyekszünk a fogakat megmenteni, a fogágybetegséget pedig a fogak sínezésével gyógyítani, vagy legalábbis a betegség fokozódását mérsékelni. Feltétlenül fel kell tehát világosítani a pácienst arról, hogy megfelelő orvosi beavatkozásokkal sok olyan fogat lehet a pótlás szolgálatába állítani, amelyről ő már lemondott, s eltávolítandónak tart, mert koronája erősen szuvas, mert fájdalmas vagy mert mozgatható. A pácienseknek gyakori az a kívánságuk, hogy bölcsességfogaikat — sokszor még ha csak kissé szuvasak is — távolítsák el. A bölcsességfogak a fogpótlás szempontjából akkor válnak jelentőssé, amikor a többi nagyőrlő—esetleg kisőrlő is — hiányzik, ilyenkor a bölcsességfogat is fel lehet használni a fogmű rögzítésére, tehát a bölcsességfogak könnyelmű eltávolítása megfosztja a pácienst ettől a lehetőségtől. Ugyanígy helytelen, ha a páciens nem törődik fogainak elvesztésével, elmulasztja beteg fogainak gyógyíttatását, vagy „viszolyog” a további fogkezeléstől, s ha már csak néhány foga van, azoknak eltávolítását kéri, mert az az elképzelése, hogy a kivehető lemezes pótlással fogászati problémái mindenkorra meg fognak oldódni. Ezért a pácienst idejében fel kell világosítani arról, hogy fogpótlásait időnként meg kell újíttatni, mert a szájviszonyok idővel változnak — tehát fogászati problémái soha sem oldódnak meg véglegesen. Vannak olyan páciensek is, akik ún. ,,beültetett fogsorra” vágynak, s úgy vélik, hogy azt csak meg kell rendelni, és a száj sebész-protetikus elkészíti. Ezek a páciensek azért tévednek, mert az ilyen fogművek javallata igen szűk térre szorítkozik, nagyon sok feltételtől függ az, hogy a beültetett fogsor javallatát kimondhassa az orvos. Nem ritka az az eset, amikor a páciens hiányzó fogainak pótlása igényével egyéni, laikus elgondolása alapján bejelenti, hogy milyen kivitelű fogmüvét kíván. Gyakran abból indul ki, hogy jó ismerősének szájában látott olyan fogpótlást, ami neki megtetszett, — és ő is hasonlót kíván. Bár a páciens kívánságát elvileg mindig figyelembe kell venni, azonban össze kell egyeztetni az orvosi javallatokkal. Ez természetes, mert az orvosnak előbb tájékozódnia kell a páciens száj állapotáról, s csak ezt követően tervezhet. Ez a tervezet pedig nem mindig egyezik a páciens eredeti elképzelésével. Sokszor fordul elő, hogy a páciens csak az egyik, az alsó vagy a felső — esetleg csak az egyik oldali — foghiányát akarja rendeztetni. így pl. csak felső fogsort kér, amikor az alsó fogsorban már nincsenek őrlőfogai. Ilyenkor fel kell őt világosítani, hogy megmaradt alsó frontfogaival a legjobban fekvő felső műfogsort is le fogja billenteni helyéről. Tehát mindenkor az egész szájat kell rendbehozni.
