Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
130 SCHRANZ DÉNES DR. Fogorvosi Szemle 65. 130—132. 1972. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinikájának (igazgató: Schranz Dénes dr., egyetemi tanár) közleménye A fogak hiányával és pótlásával kapcsolatos felvilágosító munka néhány kérdése írta: SCHRANZ DÉNES dr. Fogászati felvilágosítás intézményesen — és úgyszólván kizárólagosan — a caries-profilaxis érdekében történik, s alig esik szó a felvilágosítás szükségességéről a fogaknak minél hosszabb ideig történő megtartásával és a hiányzó fogak pótlásával kapcsolatban. Pedig ez a munka — mint minden felvilágosítás — jogszabályban előírt orvosi kötelesség. Néhány fog hiányakor a rágás még majdnem tökéletes lehet, s ha a hiány nem feltűnő, a páciens nem is fordul fogorvoshoz, nem számol a következményekkel. Ezekre a fogorvosnak már a fogeltávolításakor fel kell hívni a páciense figyelmét. A következmények egyik csoportja helyi, és közvetlenül a fogazatot illeti, másik csoport ja a rágásban részt vevő izmok és az állkapocsízület működésével kapcsolatos, a harmadik már általános jellegű, és a foghiánynak a táplálkozásban mutatkozó hátrányaival függ össze, a negyedik az esztétikai, az ötödik pedig a pszichés hatás. A helyi hátrányos következmények abban mutatkoznak, hogy a foghiánnyal szomszédos fogak hamarosan a hiány felé dőlnek, az approximalis érintkezés megszűnik, a fogak támasz nélkül maradnak, s a szemben levő fog — legalábbis részben—a hiányba belenő, a rágósíkból kiemelkedik. Tehát, ha az eltávolított fogat rövid időn belül nem pótolják, a fogazatban olyan hátrányos következmények alakulnak ki, amelyek később egyre nehezebben korrigálhatok. Már egyetlen fog elvesztése is megbontja a fogazat biológiai egységét, s minél több fog hiányzik, annál kifejezettebben torzul a rágófelület és válik a fogazat -—- mint biológiai egység — a működés szempontjából elégtelenné. A rágásban részt vevő izmok és az állkapocsízület működésére is hátrányos a fogak elvesztése, mert a rágószerv működési egysége felbomlik. Ha ezt a kedvezőtlen helyzetet a páciens megszokja, később egyre nehezebb — sokszor csak egészen speciális módszerekkel lehetséges — ezen javítani. Ehhez a páciens részéről feltétlenül nagy önuralom is szükséges azért, hogy a korrigált helyzetet mindenképpen igyekezzék megszokni. Ha erre nem képes, nem várhatja, hogy a fogorvos a fogpótlással javítani tud az ízületben már bekövetkezett kóros elváltozásokon, illetőleg a rágóizomzat kórosan kialakult reflexmechanizmusán . A foghiánynak a táplálkozásban mutatkozó hátrányos következményei közismertek a nagyközönség előtt is: ha a rágóapparátus hiányos működése következtében a táplálék nem kellően előkészítve kerül a gyomorba, ez a fiziológiásnál nagyobb munkát jelent a számára, amit egy ideig kompenzálni tud, de a hiányzó fogak pótlásának tartós elmaradása a gyomor működését már olyan fokban változtatja meg, ami gyomorbetegséghez és ezzel kapcsolatban emésztési zavarokhoz vezet. A foghiányosság negyedik következménye az esztétikai hátrány. Már maga a foghiány sem esztétikus, s az arcvonások torzulása, nemkülönben a rendellenes rágómozgás feltűnő, sokszor visszataszító, tehát igen hátrányos.
