Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

AZ АН 26

9

2. ábra. Helyes kötésű falálló gyökértömés

1. ábra. Felhős rajzolatú paszta

1. táblázat

AH 26 gyökértömés után

Fájdalom nem volt.................................................... 156 78,0%

3 napon belül megszűnt.......................................... 35 17,5%

3 napon túl tartott.................................................... 9 4,5%

Periostitis......................................................................... — —

1. Utófájdalmak terén az AH 26 paszta kedvező eredményeket hozott. Még az ún. túltömés után is aránylag ritkán okozott panaszokat (1. tábl.) Kiemelném azt a tapasztalatot, amely szerint a gyökértömés után egyetlen esetben sem észleltünk oedemával, gennyképződéssel járó periapicalis fellobbanást. Összehasonlításként megemlíteném, hogy a kompressziós technikával végzett széntetrachlorid- guttapercha gyökértömés után az esetek mintegy 5%-ban, a Diákét gyökértömés után pedig 2,2%-ban, sőt az utóbbi időben annyira kedvelt és elterjedt N2 után is számíthatunk a gyökértömés után periostitisre, amikor is a fogat legtöbbször el kell távolítanunk. Az alveolaris csontszövetnek ez a páratlanul kedvező viselkedése az AH 26 pasztával szemben különösen alsó kis- és nagyőrlő fogak gyökértömésére teszi alkalmassá ezt az anyagot.

2. A gyökértömések után a betegeket félévenként ellenőrző rtg-felvételre rendeltük be. A felvételek összehasonlítása után megállapíthattuk, hogy a gyógyulás az általunk ellenőrzött 200 eset mintegy 70%-ában egy év múlva bekövetkezett. Ez a szám körülbelül megfelel az eddigi világviszonylatban ismert és elfogadott jó gyökértömő anyagokkal készült tömések után kapott eredményeknek.

3. Az élő szervezet reakcióit Kluczka, Knolle és Nová/c állatkísérletek egész sorozatán vizsgálták. Külön a port és a folyadékot, majd a kettő 1:1, később a por mennyiségét növelve egészen 4 rész por és 1 rész folyadék arányú keverékét implantálták patkányokba a bőr alá, intramuscularisan a masseterbe, majd a periosteum alá és végül a csontszövetbe. Sem a por, sem a folyadék külön nem okozott szövetizgalmat. Gyulladásos reakció egyedül a megkevert paszta körül alakult ki. A gyulladás mértéke a por és folyadék arányától függött oly módon, hogy a por mennyiségének növelése a szervezeti reakció erősödését eredményezte. Novák ezt a jelenséget a paszta megkötéséig a porból felszabaduló formaldehidnek tulajdonítja. A szövettani vizsgálatok már hat héttel a paszta beültetése után collagen rostokból álló kötőszövetes tokot mutattak ki az implantatum körül. A membrán alkotóelemeiben nagyszámú fiatal fibro-