Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
ANTIBIOTICUMOK 91 Megelőzés céljából adunk antibioticumokat azoknak a betegeknek, akik endocarditis lentaban, vérképzőrendszeri megbetegedésekben, erythema nodosumban szenvednek, akkor, ha feltétlenül indokolt a szájsebészeti beavatkozás (extractio). Ma még szinte kötelezően adjuk az antibioticumokat akkor, amikor corti - coidokat alkalmazunk, bár egyesek szerint ez az álláspont revízióra szorul. Az antibioticumok hatásának túlértékelése Hosszú kórházi gyakorlatom alatt súlyos, sőt végzetes kimenetelű komplikációkkal találkoztam, nemcsak akkor, amikor az antibioticum adását elmulasztották, hanem akkor is, amikor az orvos túlzottan bízott annak hatásában, s az indokolt műtét emiatt késett. Az alábbiakban érintek néhány ilyen körfolyamatot. A felső hátsó fogakból kiinduló, vagy az ún. tuberalis érzéstelenítés után fellépő retromaxillaris phlegmone-hoz rendszerint a plexus venosus pterygoideus thrombophlebitise is társul. A beteg súlyos septikus állapotba kerül. Magas láz, teljes szájzár, halánték tájéki vizenyő, kínzó fejfájás jellemzi még a klinikai képet. Ilyen esetben minden alkalommal kötelező a sebészi feltárás szájon belüli vagy kívüli műtéttel, amint erre Szabó [12] is figyelmeztet. Csak antibiotikus kezelésre a beteg nem gyógyul meg még akkor sem, ha átmenetileg tünetmentessé válik. Sebészi feltárás hiányában — habár ritka komplikációként, de előfordulhat az is, hogy — a folyamat ráterjed a nagy agy homloki lebenyére, s ott tályog keletkezik. Ez hosszabb nyugalom után betörhet az agykamrákba, ami már végzetes kimenetelű. A vena fac. ant. thrombophlebitise alkalmával — kezdetben — széles spektrumú antibioticumokat adunk. Amennyiben a folyamat beolvad, vagy bejut a szemüregbe s ott infraorbitalis tályog keletkezik, azt meg kell nyitni. Rendszerint a belső szemzugban. Retrobulbaris folyamat alkalmával pedig az arcüreg felől (Czappán, 6). Nyelv vagy szájfenéki phlegmone alkalmával teljes nyelésképtelenség és ezzel együttjáró acetonuria léphet fel. Nem elegendő csak antibiotikus kezelést alkalmazni, hanem ugyanilyen fontos a beteg só- és vízháztartásának egyensúlyban tartása, és a műtét amint a gennyes beolvadás bekövetkezett. Helyes a beteget intenzív terápiás osztályon tartani, amíg súlyos tünetei enyhülnek. (Szükség lehet intubálásra vagy esetleg tracheotomiára is.) Ugyancsak intenzív terápiás osztályon helyezzük el azokat a cukorbetegeket, kiket súlyos lobos folyamattal kezelünk, s vizeletükben aceton található. Amennyiben a szájfenéki lobos folyamatoknál késik a sebészi beavatkozás, az átugorhatja a nyaki régiót, s megjelenhet a szegycsont felett, annak ellenére, hogy a beteg antibiotikus kezelésben részesült. Ilyenkor is csak a sebészi beavatkozás gátolhatja meg a mediastinitis kifejlődését. Actinomycosisban szenvedő betegeinknek a penicillin adása célzott kezelésnek mondható. Szükséges azonban a széles alapú sebészi feltárás és a sipolyjáratok felkutatása is, mivel a kórokozó anaerob természetű. Amennyiben ezt elmulasztjuk, gyakori a recidiva. Penicillinnel szemben érzékeny betegeknek Kiiont adhatunk. Állkapocstörés alkalmával a törés síkjába eső fogakat minden alkalommal el kell távolítanunk. Ha ezt elmulasztjuk, gyakran keletkezik csontvelő lob, s ez ellen az antibioticumok sem védik meg a beteget . Minden esetben műtétet kell végezni, ha gennyes beolvadás történt. A régi elv —„Ubi pus ibi evacua” — ma is érvényes.
