Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
ARCKOPONYA SÉRÜLÉS 167 nvás esetén az aspiratio veszélyét csökkentsük. Hasra is fektethetjük úgy, hogy homlokát alátámasztjuk. Kétoldali állkapocstest vagy ízületi nyúlványtörésnél előfordulhat, hogy hanyatfekvésnél a nyelv hátracsúszik és ez komoly légzési akadályt okozhat. Ilyenkor a nyelvét előre kell húzni, esetleg átölteni, vagy biztosítótűvel átszúrva fonal segítségével a beteg ruházatához rögzíteni. Amennyiben spontán légzés nincs, a légzést mesterségesen kell fenntartani. Az ajkak és az arc súlyosabb roncsolásánál a száj-száj, száj-orr lélegeztetés nehézségekbe ütközhet. Ilyen esetekben a régebben használatos, mellkasra ható kézi mesterséges lélegeztetést kell alkalmaznunk (pl. Hogler—Nielsen szerint). Jó szolgálatot tehet az ún. orotubus alkalmazása is, amelyen át szájból-szájba lélegeztetünk és ez egyben a nyelv hátracsúszását is akadályozza. Jó és megbízható módon biztosíthatjuk a szabad légutakat az endotrachealis intubatio segítségével, amely történhet a szájon, az orron és a tracheotomias műtéti nyíláson át. Ennek elvégzéséhez azonban jártasság és felszerelés szükséges. Kényszerhelyzetben kisujjnyi vastag puha gumicsővel megkísérelhető a szájon át történő ,,vak”-laryngoscop nélkül végzett — endotrachealis intubatio. A mentőszolgálat rohamkocsijai és a különleges esetekhez kivonuló mentőkocsik az endotrachealis intubatióhoz szükséges felszereléssel vannak ellátva, valamint személyzetük kellő jártassággal és gyakorlattal rendelkezik. A leküzdhetetlen felső légúti akadályok elhárítására szóba jöhet a conicotomia elvégzése, ami ilyen esetben több sikert ígér, mint a műtéti előkészítést és felszerelést inkább feltételező, előbb említett tracheotomia. Az arc lágyrészeinek sérülésekor fellépő vérzéseket először a területet ellátó erek megfelelő helyen történő leszorításával, majd nyomókötés felhelyezésével csillapíthatjuk. Az orrüregből eredő vérzéseket rétegesen tamponáljuk. A baleset helyszínén rendszerint megkezdjük a vérpálya feltöltését, ami a shock megelőzésének és elhárításának leghatásosabb eszköze (Szántó). Az elvesztett vér pótlását végezhetjük plazmapótszerek, plazmaexpanderek, dextrankészítménvek, lvophilizált plazma intravénás adásával. Mivel a beadott plazmaexpanderek a későbbi vércsoport-meghatározás eredményét megzavarják, előzőleg néhány milliliter vérmintát kell venni és ezt a beteggel együtt a kórházba küldeni. Kényszerhelyzetben szóba jöhet vérpótlásra, fiziológiás konyhasó vagy Ringer-oldat infundálása. A baleset helyszínén általában tilos a sebeket kutaszolni, szondázgatni. A koponyasebekből kimeredő idegentesteket mozgatni vagy eltávolítani, nyomókötést úgy felhelyezni, hogy ezek még mélyebbre préselődjenek, nem szabad. Ne használjunk sebhintőporokat, kerüljük az antibioticumok azonnali adagolását. Koponyasérülések esetében fájdalomcsillapítás céljából morfin és hasonló hatású szerek adása kontraindikált, mert a központi idegrendszer sérülésére utaló tünetek megítélését zavarják. A baleset helyszínén elvégezhető életmentő elsősegélynyújtás után el kell dönteni hová irányítsuk a beteget. — Súlyosabb arccsonttörött betegek ellátása komplex feladat. Elsősorban szájsebészeti fekvőosztállyal is rendelkező kórházak (traumatológiai centrum) jönnek szóba, ahol kellő balesetsebészeti, anaesthesiologiai, gégészeti, szemészeti és idegsebészeti konzíliumra van lehetőség és szükség esetén több szakemberből álló munkacsoport végezheti az ellátást (Orsós). A szállítás időtartamát, ha shock-ellenes kezelést kezdtünk, nem feltétlenül fontos számításba vennünk, kivételt képeznek az intracranialis szövődményre utaló jelek, amelyek észlelése esetén a legsürgősebb szállítás indokolt, leghamarabb elérhető olyan ellátó helyre, ahol a kialakuló intracranialis vérzés sürgős műtéti ellátása kivihető. Súlyos fejsérült, illetve arccsonttörött beteget felügyelet nélkül szállítani
