Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
168 ORSÓS SÁNDOR DR. nem szabad. A szállítás lehetőleg hasonfekve, feltámasztott homlokkal történjék úgy, hogy a fej nyakban hátraszegett helyzetben legyen. Ruben vizsgálatai óta tudjuk, hogy az ún. „pharyngealis clearance” (a felső légutaknak a nyelvgyök és a garat hátsó fala között levő része) a fej hátrahajfásával jelentősen megnagyobbodik. Amennyiben a szállítás hasonfekvésben nem oldható meg, szállítsuk a beteget oldaltfekvésben az aspiratio veszélye miatt. Lehetőleg a bal oldalára fordítsuk a beteget, mert így a gyomortartalom nehezebben regurgitál. A kísérőnek állandóan ellenőriznie kell a pulzus minőségét, frekvenciáját, a pupillákat és a tudatállapotot. Ezek a kórházi felvételkor igen fontosak, mert időben jelzik az esetleges központi idegrendszeri szövődményeket. A kórházba való megérkezés után, de néha már a baleset helyszínén vagy a szállítás alatt jelentkezhetnek az intracranialis nyomásfokozódásra utaló tünetek, amelyeket az állcsontsérülés ellátását végző fogorvosnak is fel kell ismernie (Berényi). Intracranialis nyomásfokozódást a sérülés korai stádiumában főként koponyaűri vérzés okoz, annak kardinális tünetei: 1. szabad intervallum után újra fellépő öntudatzavar; 2. pupillatágulat a vérzés oldalán; 3. motoros gyengeség, haemiparesis az ellenoldalon. A koponyasérülés után egyre progrediáló tudatzavar Nguyen szerint már maga műtéti indikációt jelent. A felsorolt tünetek észlelése után a beteget azonnal olyan ellátó intézménybe kell szállítani, ahol a koponyaűri szövődmények sebészi ellátásának feltételei adottak. Amennyiben a beteg koponyasérülésének sürgős ellátása céljából olyan kórházba került, ahol arccsonttörésének végleges ellátása nem történhet meg, a fogorvos feladata a törések ideiglenes rögzítése. Itt általában problémát jelent az arc és a szájkörnyék lágyrész-sebeinek ellátási időpontja. Ez szintén olyan kérdés, amellyel a fogorvoshoz fordulhatnak. Az arc lágyrészeinek ellátása általában nem sürgős. Adler szerint az arc igen jó vérellátása és gyógyhajlama miatt 24 — 36 órát lehet várni. A későbbi végleges arccsonttörés-ellátásnál nehézséget okoz, ha az arc lágyrészeit korábban bevarrják. A kialakuló oedema hatására a varratok feszülnek és az állcsontok sínezésével járó manipulációt zavarják, a varratok kiszakadhatnak; az idő előtt ellátott lágyrészsebek gyógyulását pedig nem célszerű megvárni, mert a törtvégek elmozdult helyzetben rögzülhetnek és ezek reponálása néha csak hosszadalmas kezeléssel lehetséges. Ugyancsak a fogorvos feladata tanácsokat adni a szájsebészeti fekvőosztállyal nem rendelkező kórházba került arccsonttöréses betegek további szakellátására vonatkozólag. A gyakorlat azt mutatja, mint ezt Grimm is összefoglalja, hogy az általános sebészeti osztályra került sérültek további gyógyulását tekintve diagnosztikus és therapiás hibalehetőségek adódnak. Ezek a következők: a maxillo-facialis traumatológiában kevésbé jártas sebészek, akik nem rendelkeznek az ilyen sérültek ellátásához feltétlenül szükséges fogászati ismeretekkel az állcsonttörések utókövetkezményeit gyakran helytelenül ítélik meg. Könnyen félreismerik a maxilla-töréseket, ahol a tört darab beékelődik és a törés főtünete, a kóros mozgathatóság hiányzik. A fogsorok hibás occlusiós és articulatiós viszonyait pedig progeniára vagy eleve meglevő nyitottharapásra gondolva félreismerik. A járomcsont és járomívtöréseket, a trauma után fellépő oedema, haematoma több napon át elfedi és ezek könnyen felderítetlenek maradnak. Még a kellő fogászati ismerettel rendelkezők számára is nehéz diagnosztikus feladatot jelenthetnek pl. gyermekeken a kétoldali állkapocsízületi nyúlvány törései, amelyeknek időben végzett egyszerű orthopaediai módszerekkel történő kezelésével jó gyógyulást érhetünk el. A vegyesfogazat miatt könnyen elnézhetjük az articulatiós és occlusiós zavarokat, és ez súlyos későbbi követ
