Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
.ELMERÜLT” TEJFOG 145 szeretnénk felhívni mindazok figyelmét, akik hasonló esettel találkoznak, hogy röntgen-felvétel hiányában is gondoljanak tejfogelmerülés lehetőségére. 2. Esetünkkel kapcsolatban az elmerülés pathomechanizmusát szeretnénk összefoglalni irodalmi adatok tükrében, és ezt saját megfigyeléseinkkel kiegészíteni. 3. Terminológiai meghatározásra javaslatot szeretnénk tenni. A. M. Schwarz [7] szerint a „Tiefstand” (infraocclusio) leggyakrabban tejmolarisok esetében fordul elő. Két formája van: a) A kérdéses fog valamikor occlusióban volt, a későbbiek folyamán környezetéhez viszonyítva lemaradt a növekedésben, ilyenkor az occlusiós felszínen abrasiós nyomok figyelhetők meg. Rendszerint maradó fog hiánya vagy ankylosis okozza, b) A kérdéses fog occlusióban soha nem volt, a nem tökéletes áttörés következtében az occlusiós sík alatt maradt. Oka a fogcsíra abnormalis helyzete. Karwetzky [3] szerint „Halbretentio” esetében a tejfog soha nem érintkezett az antagonistával. Az infraocclusio megjelölést akkor használja, ha valamikor megvolt az occlusio, de a kérdéses fog növekedése túlkorán befejeződött, jóval korábban, mint distalis és mesialis szomszédaié. Wannenmacher [3] a sec. infraocclusio elnevezést akkor használja, ha a tejfog gyökerei és a maradó csíra között kiterjedt resorbtiós hajlam alakult ki, ilyenkor a tejfog verticalis irányban visszanyomul. Ezt a visszanyomulást Gränse [10] mechanikus elképzelése még valószínűbbé teszi, mely szerint szomszédos fogak, különösen a distalisan fekvők, megdőlnek és a fogat az állcsontba nyomják. Jantzen [10] szerint a szomszédos fogak dőlését az antagonisták méginkább fokozzák. Kronfeld [4] megállapítása szerint az „elmerülés” resorbtiós zavar. Ankylosis kialakulása következtében jön létre. A fog verticalis irányú mozgása abbamarad, környezete túlnövi az előző occlusiós síkot és így a fog az újabb sík alatt található. Shaw [8] szerint a „leszálló” fogak gyakrabban találhatók a mandibulában, mint a maxillában. A fogak ankylosisa a processus alveolaris növekedése idején alakul ki. A gyökér egy része felszívódik, a fog megdől és elfekszik az állcsontban. A növekvő processus alveolaris körülnövi az ankylotizált fogat. Stons [9] Oppenheim-re hivatkozva közli, hogy a fogat körülnövő alveolaris csont nagyobb mértékben resorbeálódik, mint azt az előtörő maradó fog megkívánná. Ez a kiterjedt resorbtio új csonttal, illetve a fogon új cementtel kompenzálódik. A fő két szövet ankylosist hoz létre, melynek kialakulásában a fő faktor a csontos depositio. A környezet növekedése következtében „az elmerülésnek” különböző fokozatai alakulhatnak ki. Esetenként a periodontalis rés eltűnését röntgen segítségével is ki lehet mutatni. Pongrácz [6] Brown-ra hivatkozva azt írja, hogy a „tejfogelmerülés úgy jön létre, hogy a tejfog gyökerei felszívódnak, a processus alveolaris proliferál és körülnövi a fogat”. Ez a meghatározás nem mindig helytálló. A gyökérfelszívódás lehet teljes vagy részleges. Ezt igazolja bemutatott esetünk is, ahol a gyökerek nem szívódtak fel. 3. ábra
