Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
140 SUGÁR LÁSZLÓ DR. Nem könnyű annak meghatározása, hogy a fogorvosnak mennyi általános orvosi tudásra van szüksége. E témáról a magyar fogorvosképzés tanterve így szól: „A fogorvosképzés célja olyan szaktudással rendelkező fogorvosok képzése, akik a szükséges általános orvosi alapismeretek és speciális fogorvosi ismeretek birtokában a diagnosztikában, a gyógyításban, a betegségek megelőzésében, a szervezésben olyan elméleti és gyakorlati jártasságot sajátítottak el, hogy önálló gondolkodás és mérlegelés alapján azt biztosan alkalmazni tudják.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fogorvosnak nemcsak a fogazat és a száj nyálkahártya betegségeinek pathológiáját és gyógyítását kell ismernie, hanem ezenkívül a fogazati és szervezeti betegségek kölcsönhatásait is, valamint a szervezeti betegségeknek a szájban mutatkozó — gyakran igen korai — tüneteit és végül a szervezeti betegségek befolyását a fogászati kezelések indikációira. A fogorvosnak nem feladata az általános szervezeti betegségek gyógyítása, de ismernie kell lényegüket, a szájban mutatkozó tüneteiket és kihatásukat a fogászati kezelések indikációira. A fogorvosi és általános orvosi tárgyak eredményes oktatását megnehezíti 1. a nagy tananyag, 2. a rövid oktatási idő és 3. a hallgatók nagy létszáma. Az egyetemi oktatás reformja során életbe lépett új tanterv a fogorvosképzésben több változást jelentett. Jelenleg az általános orvos- és a fogorvosképzés az első és második tanévben azonos tanterv szerint történik. Az alaptárgyakat (fizika, kémia, anatómia, élettan, biokémia) az általános orvostanhallgatók és a fogorvostanhallgatók egyforma mértékben tanulják. így a fogászati propedeutikai tárgyak oktatása a harmadik tanévre került. Erre, valamint a többi fogászati tárgyra, az orvosi pathologiai és klinikai tárgyakra összesen 5 félév és a hatodik, az ún. szigorló félév, áll rendelkezésre. Ezek együttes óraszáma a klinikai és szigorló félévi gyakorlatokkal együtt nem éri el a 3000 órát, ami kevésnek bizonyul. Az első és második évben kapott nagy alapra a további tanulmányok során nem épül rá megfelelő ismeretanyag. Igen nagy nehézséget okoz a Budapesti Fogorvostudományi Karon az oktatási lehetőségekhez képest túl nagy hallgatói létszám. A Fogorvostudományi Kar klinikái évfolyamonként legfeljebb 80 hallgató képzésére alkalmasak, holott a hallgatók létszáma évfolyamonként 130—170 között váltakozik. A nagy létszám gátolja a gyakorlatok eredményes elvégzését, munkahely vagy beteganyag hiánya miatt sok a kárba veszett idő. Szükségesnek látszik a fogorvosképzéssel behatóan foglalkozni, és megteremteni a jó képzéshez szükséges feltételeket. JI. Ili y r a p: 3HaWHue oőufux Meduquncicux 3hcihuü e deAe 3y6oepme6Hoao oőyienuH. Dr. Sugár, L. : Die Bedeutung des allgemeinen medizinischen Studiums in der Zah närztebildung Hozzászólások Kovácsics János dr. Eü. Min. főosztályvezető — mint felkért hozzászóló — bevezető szavaiban hangsúlyozza, hogy az Egészségügyi Minisztérium az elmúlt 25 évben a jobb fogászati ellátás érdekében több intézkedést hajtott végre, ennek eredményeképpen Budapesten 1952-ben megindult az önálló szakosított fogorvosképzés, 1960-ban pedig fogorvosi szak létesült Szegeden. Jelenleg Pécsett és Debrecenben folynak vizsgálatok új fogorvosi karok vagy szakok megteremtésének előkészítése érdekében. Debrecenben csak új épület építésével lehet megindítani a fogorvosképzést és ez nehezítő körülmény. Nálunk a fogászati ellátás — a WHO értékelési rendje szerint — tűrhető, jelenleg egy fogorvosra 5000—5200 lakos jut (1952-ben ez a szám 10 000 volt). 1980-ra szeret-
